días, horas

Kis puttókkal szegélyezett barokkos álomjárásaimban sem gondoltam volna, hogy idén még egyszer (utoljára) kedvenc zöld afrodiziákumommal bódíthatom egyébként mély téli álmukat alvó agysejtjeimet. Röhej, hogy épp' tegnap este néztem meg egy amerikai filmet, aminek központi témájául az alkoholizmus szolgált - most meg feltehetőleg kéjes vigyorral töltögetek magamnak bizonyos Pére Kermann főzetéből. Na azért ott még nem tartok, mint jóbarátom, aki... de ez egy másik történet. Talán majd ha egyszer egy fiumei osztériában nyithatom ki notebook-om, majd megírom... A korábban ecsetelt első látogatás óta már mindkét szeretett testvérem meglátogatott minket Szent Karácsony Üdvös Alkalmából. Jó volt őket újra látni, és döbbenten figyeltem az évek alatt jócskán megemberesedő unokaöcséimet, akikkel egyre bizarrabb témákról kezdtünk cseverészni. Egyáltalában már az a tény, hogy vendégek jönnek ide, az isten háta mögé, groteszk vigyorgásra ösztökél. Csöppnyi híja, hogy nem vagyunk amis közösség, vagy valami ilyesmi - hamarosan már ezt a szintet kezdjük karcolgatni. Mindeközben Sweelinck megbukott, legalábbis a Szenteste zenei aláfestésére kiírt tenderen: a Jethro Tull karácsonyi albuma lett a befutó, és egy "másik karácsonyi nóta" rokkos-barokkos muzsikája közepette bonogathattuk az ajándékokat, és fogyaszthattuk el a vacsit, ami finom volt, és degeszre zabáltam magam belőle. Az igazi móka csak ezután következett! A családi areioszpagosz egy közös ajándékként beszervált DVD megnézésére adta le voksait - a film kis rezüméje érdekesen hangzott (a lemez vásárlóját is ez a szövegecske babonázta meg mellesleg), be is indítottuk, had' menjen! Egy akkora írtózatos baromságot bámultunk féltátott szájjal (interdentális és labiális hangok tömkelegét kipréselve mindezek közepette), hogy csak na - no persze úgy is fogalmazhatnék, hogy végre sikerült egy szar forgatókönyvből szarul megcsinált filmet végignéznem, amit ráadásul a "világhírű magyar szinkron" is jócskán elcseszett. Miután vége lett, mindenesetre jóccakát kívánva elvonultam Klaus Mann Mefisztóját olvasni. Mára persze semmi sem maradt a karácsonyi áhítatból - december 28-án tök ugyanolyan volt minden, mint november 19-én hajnali 1:18-kor, leszámítva persze nővéremék vizitjét. Ezennel az ő egészségükre, és a világbékére emelem poharam!