20061221
la primera visitación
Elkezdődött a szükségszerű karácsonyi rokonlátogatás - nagynénikémék szakították át elsőként a célszalagot, bár a futam kezdete előtt több résztvevőt diszkvalifikáltak. Ezen a karácsonyelőtti mementón méginkább biztosra vált számomra: ahogyan régen a "kapás" öröme határozta meg az ünnepet, manapság inkább az "adás" és az alkohol. A szülői szigor nevetséges módon szorul háttérbe, amikor vendégek érkeznek, nyugodtan vedelhetem az ünnepi italokat (ami idén metaxa, és az unalomig ismert ser), mert vagy ők kérnek, hogy igyam, vagy oda sem néznek, és mint valami zugivó, a brancsnak hátat fordítva sutyiban kiihatom a teletöltött felespoharat. Remek! Persze magával a Szentestével kapcsolatban nem változott a véleményem, alig várom, hogy már túlessünk rajta. Bizonyára megint én leszek a DJ, egyben én fogom rázogatni a kis csengettyűt, ami jelzi, már be lehet lépni a karácsonyfafényben úszó nappaliba. Három nap múlva este minden bizonnyal Sweelinck visszhang-fantáziáját fogom felrakni bakeliten, mert bár nem feltétlenül "meddle", azért még barokk orgonamuzsika, és a különbség elhanyagolható. Jön majd az ajándékbontogatás, és az étek, ami nem lesz meglepetés, viszont karácsonyhoz méltón nagyon-nagyon finom lesz. Végigfut majd agyamon, hogy az elmúlt három évben alig vártam a 25-ikét, hogy felpattanhassak az inárcsi volánbuszra, és barátnőmmel, illetőleg családjával is átéljem a különbözőféle-fajta örömöket. Mára csak a kívánság marad: legyen áldott az ő ünnepük is. Egyébként az ajándékozás már tegnap elkezdődött, és hála jóbarátaimnak, megfelelt a várakozásoknak, sőt, némileg túl is lépett a kicsit talán szigorúan meghatározott képzeletbeli vonalon. Az ajándokok szerteszét hevernek a lakásban: egy szecessív és meglehetősen narkotizált asszony a hűtőről tekint vissza rám (ránk), egy abszintivó pár az éjjeliszekrénynek kinevezett szekrénydarabkára állítva próbálja bearanyozni mindennapjaim hangulatát, és álmaim pszichotikumát, jóbarátom kötetei pedig a könyvespolcról csábítnak olvasásra. Az óra közben ketyeg, én pedig lassan elálmosodom. Az andalító zene helyett ideje felrakni egy kis Sneaker pimps-et, ami már másfél hónapja mindig felráz a nyomott-álmos hangulatból. Ugyanakkor újból gyakorolom a gyors sörivást, mer' jól akarom érezni magam!!!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment