la ultima día

("Jóbarátom éppen egy úgynevezett szilveszteri összejövetelen múlatja az idejét, így gondoltam, megkaparintom a számítógépet, és ádáz módon beleírok egy naplóba, ha már annyiszor emlegettek benne. Ebben a pillanatban is vele vagyok egyébként, én vagyok "lelkében leledzett emberkéje", így túdósíthatok publiciszta minőségemben egy kollégiumi szobáról, amiben nyolc vagy tíz (vagy talán több) szempár üveges szemekkel bámulja a Sas-kabarét - mindenki iszik, beszélgetés, nevetés hangzik, készülődik a nép a fordulópontra. Jóbarátomnak egyébként ádázul rossz éve volt, így megértem, hogy könnyen remek összhangba tud kerülni a társasággal, amivel egyébként szívileg összenőtt az elmúlt hat-hét évben. Túl van egy szakítási ponton, és több apró sikeren, amiket azonban képtelen normálisan, józan fejjel értékelni. Hangulata megcsömörlött, nyugtalan, ideges. Talán ma felfogja, hogy igazából semmi baj nincs, sőt. Én úgy látom - és ezzel vállalom jóbarátom majdani haragos szavait, szemöldökeinek összevonásait -, hogy jót tett neki ez a kiábrándító év, most már legalább van mire építkeznie. Most e pillanatban is látom, amint egy-két szavanként megakadva írogat egy számítógépen, és nem érdekli, amint barátjai, ismerősei esetleg furcsa szemekkel méregetik, összesúgnak körülötte. Saját magát rekeszti ki. Rosszul csinálja, de a bánattól és melankóliától kap vérszemet. Átfuttatja agyán a 2007-es év terveit, mereng és elmereng. Üzenem neki, hogy itthon minden rendben: a szülők kéjesen mosolyognak a szilveszteri műsoron, és valahol rendkívül boldogok, hogy fiuk nincsen otthon. természetesen az anya kesereg, izgul magában, hogy a fiú ne rúgjon be, de ezzel már elkésett...")
A Sas-kabaré valóban nagyon szörnyű, de legalább tudom, hogy abszolút hülyének néznek. Megvigasztal. Körbekínálnak sütivel, és néhányan már nem is csodálkoznak. Azzal természetesen nem kell foglalkozni, amit jóbarátom írogat, nyugodtan kitörlhetném, de ha már megírta, nem fogom. Végülis ő sokkal többet tett le az asztalra, mint eddig én. Abszolút jól érzem magam, és várom, mennyiben teljesül a szilveszteri jóslat, amennyiben szilveszter estéjén néminemű kalamajkát fogok elkövetni valakivel. Ebből úgysem lesz semmi, a horoszkóp mindig hazudik. Nagyon várom, hogy véget érjen már az év, és túlessek az őrült emlékeken, impressziókon. Nincs már sok hátra, 24 percem van, hogy elmerüljek saját ürülékhalmomban. 24 perc múlva működésbe lép a "néma nővér", és egy konvenciózus új év kezdődik el, amiben remélhetőleg újraíródik a múlt, és tisztábbá válik a jövő.
("Most éppen tapsolt a kabaré nézőközönsége. Dénes Balázs Paliról mesél, jóbarátom a gépnél ül. Pár pillanat múlva semmi nem lesz igaz az elmúlt mondatból. Új év kezdődik el, és hazavárom jóbarátom. Feltehetőleg józan lesz, mert tud disztingváni. Sokat fog aludni, és akármennyire is esik neki a "focimenedzsernek", rendes - sőt rendesebb - tagja lesz az úgynevezett társadalomnak.")
Nem gondoltam volna, hogy ennyire elbaszottra sikerül ez az utolsó bejegyzés. de az utolsó bejegyzések mindig elbaszottra sikerülnek. Jelenleg annak örülök leginkább, hogy ez az utolsó bejegyzés nem egy cetlin szerepel holttestem mellett, vagy valami ilyesmi. Élek, tehát elméletikeg nincs gond. Folytatódik a sorozat. Boldog Új Évet Mindenkinek, aki tud egyűáltalán arról, hogy ma, most 2006. december 31. 23:43 van, vagy valami ilyesmi. Vagy valami ilyesmi...