una explosión de risa

Hősünk a megelőző éjszakát egy füstös klubban töltötte, gyakran emelve szájához grogospoharát, illetőleg megelégedéssel nyugtázva, hogy a tőle karnyújtásnyira üldögélő (fejüket gyakran összedugó, idegesítően viháncoló) lánykák gyakran kacsingatnak felé. Mivel hősünk reggel egyik szeretője paplanjából próbálta kibogozni magát (órákon át sikertelenül), délután pedig mézédesen flörtölt egyik barátja hoppon maradt lányismerősével, most, az éjszakai órákban úgy gondolta, mára ennyi elég volt. Fejét a pódium felé fordította, ahol egy zenekar brilliáns zenei aláfestést eszkábált egy híres költő nem annyira ismert versfüzére alá-mellé (fölé?). Pajzán versekről lévén szó, hősünk nemcsak a hímtagként meredő gitárnyakak suhintásai felett morfondírozott el, hanem a hangszerek játékán, amik a zene nyelvén próbáltak egy falusi koituszt, egy színésznőöltözőben játszódó bohókás csiklókeringőt, vagy éppen egy nagyvárosi orgiát mesterien leképezni. És ha már zene... Újból be kellett látnom, hogy A varázshegy mestermű. A narrátor által zenei és tartalmi tartományra bontott idő skizoid ambivalenciájának megfelelően mindazonáltal meglehetősen szövevényes, kacskaringós, és zavarbaejtő. Tényleg kétszer egymás után kéne elolvasni, ahogy a szerző ajánlotta valaha a múlt század első harmadában. Az utolsó lapokra bezárul egy kör, de nem egy légies futam (asszó, menet...) mintájára, hanem mintegy önnönmagát feltekerve egy ábrázolhatatlan spirálba. Sok mindenről szól, ahogyan egy jó regény úgy általában, kiegészülve a gondolati mélységgel, Settembrini és Naphta eszmefuttatásainak esszenciájával. Van benne egy jó adag szerelem, ahogyan az kell, és persze misztika "dögivel", elég csak a hetes számra gondolni. Innen már csak egy bakugrás korunk egyik legzseniálisabb orosz szerzőjének regénye, amiben Hans Castorp szobaszáma egy jelenetben úgy esik neki tükörképének, hogy hipp-hopp egy enyhén homó töltetű konteksztben találhatjuk magunkat. Az egyik fél a csacsijelmezbe bújt üzletember, a másik fél pedig egy reverendába öltözött, kezeiben kézifegyver gyanánt vibrátorokat szorító másik businessman. No de mindegy. Meg köll venni, el köll olvasni! Zárás gyanánt a napi adoma (ami feltehetőleg nem pontos idézet a hősünk által végigélt performanszról): "Amíg farkad vered, túl nagy baj nem is lehet veled." Vagy valahogy így...