otras cosas

Már látom, bejegyzéseimet gyakran az olvasásélmény indukálja - most éppen Fjodor Mihajlovics testvérgyilkosságról szóló opusza. Nem fogom többet dicsérni a szerzőt, hiszen már felesleges lenne, megtettem korábban, meg aztán csak olaj lenne a tűzre. Jó tudni, hogy a híres-hírhedt angolszász bűnügyi szövegek mellett van egy szláv klasszikus is, bár a Karamazov nem a tipikus értelemben vett detektívregény. Becsap és átver minket a szöveg, aztán látszólag megdöbbent és lebegtet minket (Szmergyakov vallomásánál), és végül dilemmába dönt - a szentéletű Aljosát leszámítva szabadon dönthetünk arról, melyik testvért is tekintjük gyilkosnak. Dmitrij raszkolnyikovi áldozatvállalása azért kerülhet fura megítélés alá, mert az értelmi szerző Ivan, és a tulajdonképpeni gyilkos, Szmergyakov megússzák, bár mindketten megbűnhődnek - előbbi bedilizik, utóbbi felköti magát. Legutoljára egyébként A varázshegynél találkoztam ilyen zseniális poétikai szerkesztésmóddal (itt kell megjegyeznem, hogy a regény első kötete nem volt számomra igazán "meggyőző", viszont az elolvasottak tekintetében nagyon örülök, hogy nem húztam el az olvasást, vagy hogy nem tettem le a könyvet), és a Mann-szöveghez hasonlatosan a Karamazovban is megvannak azok az önálló kis epizódok (itt inkább paratextusok), amik önálló értelmezése szétfeszíti a szövegkereteket: A nagy inkvizitor története már ismert volt számomra korábban is, ráadásul a szakzáróvizsgán is előkerült valahogy, de Ivan saját "dvajnyikjával", az ördöggel való beszélgetése lenyűgözött, földbe döngölt, stb. Dosztojevszkij megint jelest kapott lélekelemzésből, trükkökből és csavarokból (vagy legalábbis ezek alkalmazásából), és olyannyira meghatott regényével, hogy itt és most le is zárom a róla írható dőreségeket, az értelmezést magamban folytatom. Egyelőre van még időm merengeni, hiszen holnapra pakolgattam át néhány elintézendő feladatot, amikkel az elmúlt hetek egyhangúságát esetleg megtörhettem volna. Mindenesetre egy koncert befigyelt, és örülök, hogy a rokoni szálakkal megerősített Átmeneti kabát nem is szar zene, hanem jó. Aztán summázhattam azt is, hogy a Munkaügyi Központ a felesleges szájtépéssel ekvivalens, ráadásul lehet, nem is lesz rá szükségem (alagút-fények-kopp-kopp-kopp). Olvasom, van új a rivaldafény alatt, "új" drog hódít a hazai piacokon, elkészítésének módja megtalálható az interneten is. Beszámolók szerint felér egy arcleválással és egy pszichedelikus zuhanással - erről a csattanó maszlagos rémtörténet jutott eszembe, és a háromnapos beszélgetés-sorozat elhunytakkal, nemlétezőkkel, Istennel, és egyéb elemekkel. Én megmaradok a hagyományos eszközöknél, valamilyen formában egy Dosztojevszkij-szöveg felér egy tabival, és még ingyen is van.