sin - con

Zugló kihalt utcájában sétálgattam tegnap felkészülve minden rosszra, ami esetlegesen megtörténhet velem. Úgy emlékszem, sajnáltam is kissé, hogy akadálytalanul eljutottam a kisboltba, és hogy el sem tévedtem visszafelé menet. A sör útközben elfogyott, pedig nem lassítottam tempómon. Aznapi második belépésemre nem változott semmi az első belépéshez képest a lakásban, talán csak annyi, hogy kicsivel többen lettünk. Emberből sok volt, ismerősből kevésbé, jóbarátból még kevésbé, beszámítható jóbarátból méginkább kevésbé. Így hát töltöttem magamnak bort, és beszélgetni kezdtem azokkal, akik nem alkottak szoba-klikket, és nem az erkélyen pippantókhoz csatlakoztak. Az agóra funkcióját betöltő előszoba-ebédlő(-útelágazás) üvegekkel, poharakkal, süteményalátét-maradékokkal, és egyebekkel benépesített kis asztalkájánál foglaltam helyet. Valami emelkedett témába kezdtem volna bele nagyon, de a címzett féken tartott. Hálistennek féken tartott. És jó volt. Aztán az órámra néztem, és már másnap volt. Nemsokára aludtam. Aztán néhány órával később eltüntettem az egyetlen árulkodó nyomot, ami arról tanúskodhatott volna, hogy abban az ágyban aludtam, ahol, tudniillik jó szokásomhoz híven mézédes-nyálas álmom volt. Ezután nem tudtam lehúzni a vécét, és ez bosszantott. A trolibuszra várva végigkísértem tekintetemmel az előttem elsuhanó előző nyolcbankettes utasáradatát, akik úgy mentek a kis utcára pingált zebrán, mint a kisiskolások. Szinte egymás kezét fogva, szinte gyermekesen összehajolva, szinte félve. Aztán nem lett gond. Fájt a fejem, és csak az otthoni "reggeli", meg a kávé csillapította a bokszmeccset, amit a majmok vívtak az agyamban kifeszített kordonok között. Elgondolkodtam, és sajnáltam, hogy aki meginvitált (akarom mondani emlékeztetett) a partira, el sem jött. Ezért nem kényelmeskedhettem tegnap, ezért kellett szónokolnom, és mondanivalóm bekezdései közé kortyszünetet illesztenem. Vagy nem. Az egész napot végigaludtam, így most újból, mint annyiszor mostanában, előttem az éjszaka. Ahogy az előbb kiürítettem a szemetesemet a kukába, láttam, telihold van, méghozzá felhős telihold, mint valami horrorfilmben. Valójában arra várok, hogy hétfő legyen, és dolgozhassak, merthogy most éppen van munkám: egy nemzetközi cégnél rögzítek adatot, szívok cigarettát az irodaház erkélyén. Sok oldalnyi adat gépbe vitele után szeretem nézni az erkéllyel szemközti fán fészket építő szarkákat. És szeretem a munka végeztével leállítani a gépet, és hazamenni. És otthon arra várni, hogy másnap legyen, "és dolgozhassak, merthogy most éppen van munkám: egy nemzetközi cégnél rögzítek adatot, szívok cigarettát az irodaház erkélyén. Sok oldalnyi adat gépbe vitele után szeretem nézni az erkéllyel szemközti fán fészket építő szarkákat. És szeretem a munka végeztével leállítani a gépet, és hazamenni. És otthon arra várni, hogy másnap legyen..."(...)