un suspiro (2.)

Absztrakt egybejátszás - álmodtam egy vígjátékot, és a szecskában süppedek. Úgy emlékszem, kábé háromszor kelhettem fel röhögve hajnalban, hogy aztán végleg felkeljek egyszer, és elinduljak (junk) régebbi énem kalandozásainak fő színhelyére... A helyzet sokban változott, mintha a levegő is nyomottabb lenne, nincsenek ismerős arcok (állítólag egynéhány dolgozót nemrég rúgtak ki), csak tornyozódnak a könyvek az asztalomon, de érdemben még semmit nem csináltam. Hajh, ha nem lenne ez a péhádé-para! Most ez a bizonytalanság nyomja rá sajnos bélyegét alapvető bizonyosságomra, merthogy egy csomó dologban biztos lettem az elmúlt periódusok önkényesen kiszakított szeleteiben.