0.1

[Mert nem akarok összemosni, és mert nem akarok ködösíteni. Mégis - hogyan hurkolódnának a betűk, ha mindezt most papíron töprengeném el? Mennyit engedhetek meg magamnak? Semmit nem utálok jobban, mint azt, ha valaki olyan helyzetben patetizál, amikor nyugodtan elmondhatná úgy szépen nyugodtan, finoman, esetleg izgatón, amit akar. Ezért nem leszek sem patetikus, sem szentimentális. Mindezek helyett arra a letisztult boldogságra voksolnék, ami csak azért letisztult, mert nem szárnyal olyan szférákig, ahol már kevés az oxigén. És ott már könnyen bele lehet ütközni a kupolába is, úgyhogy jaja, erről ennyit. Elkezdtem magyarázni a bizonyítványom, valamikor majd folytatom. Remélem, higgadtabban.]