charla

Mostanában meglehetősen rapszodikus a hangulatom. A héten valamikor olyan boldog voltam már az ébredés pillanatában, mint már régen. Úgy tűnt, helyre állt a világegész - a céghez vezető utat majd' hogynem danolva tettem meg. És ez így ment délutánig, amikor is egy borús gondolat elferdítette a harmóniát, és időlegesen lelombozódtam. Ezzel szemben: tegnap ilyenkor hirtelen úgy éreztem, minden leködösödik. Kapolcson voltunk, a jó társaság és a jó hangulat is adott volt, de valami miatt egy csapásra mélakór vett rajtam erőt, utoljára akkor volt ilyen, mikor anno kijöttem egy bizonyos Colorstar-koncertről, feldühítve ezzel egész környezetemet. Talán a tömeg nyomasztott Kapolcson is? A franc tudja... Kényelmes dolog a fáradtsággal magyarázni a mostanság bekövetkező hirtelen hangulatváltozásokat, de azt hiszem, nem állok túl messze az igazságtól. Június eleje óta dolgozom ugyanazon a munkahelyen, ami meglehetősen leszívja az agyamat. Meglehetősen monoton munkát végzek, ámdebár egyáltalán nem kéne panaszkodnom: munkatársaim kilencven százaléka jó arc, jól megfizetnek, az meg, hogy nem ebédelhetünk a többiekkel, és hogy az egész cégtől csak mi, "hivatásos" adatrögzítők nem használhatjuk a szolgálati kisbuszt, már régen nem érdekel. Arról van szó, hogy nehezemre esik megszokni: többnyire "felelősségteljes" munkakörben aprítom magam egy ideje. A kánikula megizzaszt, a napi közel négyórás utazás meg lefáraszt, nem csoda hát, ha többnyire úgy érkezem meg Emeséhez, mint egy centrifugából kikászálódó alsónemű. Nehéz még megtalálnom az egyensúlyt munka és pörgés között, mert hát íme, bekövetkezett: nem egy, a világot abszolút nem ismerő, csendes tinilányka a barátnőm, hanem egy, a világ megismerését illetően abszolút kitartó lány. Nem hiszem, hogy volt valaha is olyan periódus az életemben, amikor ilyen (relatíve) rövid időintervallunon belül ennyi helyre eljutottam volna. Csak sajnálni tudom, hogy a pénzzel is máshogy kell megtanulnom bánni, meg hogy nem vagyok időmilliomos: ezen princípiumok megléte esetén azt hiszem, ízekre szedném a világot. Persze pozitív értelemben.
Szóval azt is mondhatnám, minden rendben. Összejött a károlis ösztöndíj, három évre - úgy tűnik - egy oldalról, biztosítva vagyok. Emesével nagyon jól érzem magam (és itt most akár el is kiabálhatnék bizonyos dolgokat, de nem teszem, mert kár feleslegesen reflektálni olyan dolgokra, amik csak úgy, reflaktálatlanul a legszebbek - miért is jegyeznék fel egy jegyzetfüzetbe minden érintést, minden pillantást, minden csókot?), és jó úton haladunk affelé, hogy mindketten ledöntsük az előttünk tornyosuló kisebb-nagyobb akadályokat, és átadhassuk magunkat az örömök és élvezetek azon formáinak, amik megismerése, esetleg elfogyasztása és bekebelezése mindenképpen megnöveli karmapontjaink számát. Teljesülni látszik a babona babonája: a kínai horoszkóp által szupernek bejósolt év utáni év szolgáltat valódi életörömöket. Ha Kierkegaard-ot parafrazálnám, azt is mondhatnám, mostanság esztétikai és etikai téren is vagdosom a bozótot, bízva abban, hogy nem a vallási stádiumban kötök ki, hanem megtalálom a csomópontot, ahol esztétikai és etikai összefut, kulminál, és felemel. Vagy ezzel már a "vallásit" előlegeztem meg? Nem hinném. Ráér az még. Ebben az esetben inkább ne is emeljen fel.
Szóval azt hiszem, minden a legnagyobb rendben, még ha a világ nem is működik úgy, ahogy kéne. A világ nem is érdekel oly nagyon. Egy-két dolog érdekel csak, de az nagyon. Úszom, úszom, lebukom a víz alá, orromba víz megy, kellemetlen az érzés, de túlélem, közel van hozzám a mentőcsónak, és felfedezni vélem a túlpartot. És ami marha megnyugtató: egy intésre felmászhatnék a fölöttem keringő helikopterből leresztett hágcsón, ám nem teszem, mert most úszni, erőlködni támad kedvem. Ha helikopterrel érkeznék, nem raknának virágfüzért a nyakamba a kedves bennszülött lányok. Így viszont, ha még bírom, megeshet, hogy a köszöntés után le is telepedek egy időre a szigeten. Bevárom a parton versenytársam, majd együtt sütkérezünk, és egy óriáskivetítőn szemléljük, hogy marja szét egymást az emberiség, miközben mi csendben gyarapítgatjuk karmapontjaink számát. Majd megérkeznek a jóbarátok, és bulit csapunk. Az sem baj, ha utána felébredünk. Egy ilyen álomért érdemes aludni egy jót.