charla 2

Letöltöttem egyhetes szabadságomat, ami szubjektíve inkább felért egy hónappal. Badacsonytördemic nevét nehezen tanultam meg, eleinte azt hittem, ez csak valami mese, márminthogy létezik ilyen település. Kiderült, létezik, teljes valójában, vannak benne házak, kisbolt, templom, még bicikliket is lehet kölcsönözni, mintha éppen Amszterdamban szelnénka téhácés levegőt. A téhácé nem is hiányzott, biztosítva voltunk alkohollal, ennivalóval, egy pöpec kis szállással, jó társasággal, és egy drogos házigazdával, bár ez utóbbi "efitenont" mi aggattuk az egész Fekete István-korpuszt birtokló Ateszra, aki meglehetősen dezilluzionált állapotban bukkant fel kétszer is, mintha valami kísértet szállt volna közénk, majd a frissen kapott pénz birtokában indult volna el gombászni, és ezzel el is mondtam mindent. Fürödtünk a Balatonban, úgy általában jól szórakoztunk. Első nap kissé magatehetetlenül szemléltem magam körül a mozgást, aztán azt hiszem, sikerült felvennem a fonalat. Hazafelé csak az aberrált, hogy egy hirtelenjötte ső miatt nem tudtam felvenni az időközben megérkezett könyveket, amiket onlájn rendeltem. Na igen, lassacskán, de kezdek posztmodernizálódni. Szombaton ez is megtörtént, de ekkor meg az aberrált, hogy inter-nyet. Végül jóra fordultak a dolgok, mintha legalábbis egy mesében caplattam volna. Emesével bóklásztunk, vásárolgattunk, majd együtt voltunk vasárnap délutánig. Hétfőn immár a Sziget várt ránk. Délután mentünk ki alapozgatni, széjjelnézni, lassan összefutottunk a többiekkel is. Az esti Tool éppenséggel nem hagyott bennem maradandó nyomot, viszont a koncert felénél kikecmeregve az arcok közül, kikértem a zsidó rabbi tanácsát nem is 10, hanem 20 forintért. Röhejes lehettem, amint kicsit részegen hallgattam Slomó beszámolóját a zsidó hermeneutika értelmezési hagyományiról, a psatról, meg a midrásról, aztán még nagyobb volt a döbb-döbb-döbb, mikor kedden hazaérkezve megtudtam, a budapesti főrabbival beszélgettem. Huss! Nem elég, hogy a fickó csak 28 éves, még körülmetélésre is szakosodott (ez azért poén, mert a holocaust óta nem avattak Bp-en főrabbit, így a fityma eltávolítását súlyos pénzekért oldották meg Izraelben, meg máshun - persze lehet, hogy félreértek valamit, ez a zsidó kultúra nekem kicsit kínai). A szeptember közeledtével "tanulmányi" téren is próbálom összeszedegetni magam: elkezdtem anyagot gyűjteni a PHD-dogához, közben persze folymatosan gyűröm a dánt, bár az Andersen-dolgozata szerintem szar volt, és most nem is esik olyan nagy kedvemre belefogni az Iróniába, mert mint láttam, ez nem a Vagy-vagy stílusában megírt már-már szépirodalmi munka, hanem okoskodás. Kicsit száraznak tűnő dolog. Nem mintha nem érdekelne, lehet, hogy belevágok. Közben legyűrtem Poe-tól az Arthur Gordon Pym-et, ami döbbenetesen hullaszagú volt, meg olvastam de Mant is, de róla inkább egy szót se. A Locke-citátumok érdekesek voltak... Örülök, hogy a héten csak 3 munkanapom lesz, a hónapban pedig csak 11, hiszen remélhetőleg az államalapítás ünnepén nem kell bájndereznem. Kíváncsian várom a szeptembert, de végülis a holnapi napot is, kicsit a szívemhez nőtt ez az átkozott törökbálinti lerakat!