otra vez

megin elbotlottam magamban, megin felesleges lépést tettem, megin tovább kellett volna aludnom néhány órával. fenn volt még a hold, mikor rálestem az égre, épp visszabújtak az éccakai állatok a vackukba, épp hogy pirkadt. lehullott órámról valamelyik mutató, összezavarodott és összezavart az idő, mit csak azért nem nevezek álnoknak, mert túl patetikus lenne így. így inkább azt mondom: gonosz. gonosz. gonosz. persze sokkal jobb a helyzet annál, ahogy így és most tűnik. a felesleges lépések kézikönyvének sorai csak marginálisak, maguk a lépések csak pótcselekvések, én meg úgy vagyok, mint egy kalickájából kiengedett madárka. legalábbis elméletileg. gyakorlatilag olyan vagyok, mint egy vackába visszabújt éccakai állat. pislákolok szemeimmel kifele.