egy szomorú vasárnap. karbatett kézzel állni egy kombínón órákon át. sóhaj a ferenc körút és a boráros tér között. kétszer is. megmagyarázhatatlan minden. másnapos állapot. múlásnak indult delírium. nem tudni mi lesz. mi lesz?
felírogatom egy papírra, mit kéne. talán el is végzem, kipipálom. úgy érzem, mindig lehagyok egy szót, lehagyok egy vágyat. egy pillanatra megállok, toll rezeg a papír fölött fél milliméterrel. letesz. lehajt. eltesz.
a hangulatok, akárcsak az események, ködbe vésznek. nemhogy egy mozdulatot, egy érzést sem tudok rekonstruálni. hiba csúszott be. azaz egy szélvihar szétfújta a kertben összesöpört lehullott leveleket, a macska kiborította a konyhában a tejet, valaki leverte a hamutartómat a szobában. széttöredezett.
zúg ez az átkozott ventillátor a számítógépemben. kábé azóta. nem klappol. öszeesküvés? őrület? vagy csak játék? igen, talán jaték. igen, játék. semmit sem ér már a szófacsargatás sem. úgy érzem magam, mint aki egy szál zseblámpával a kezében nekivág éjjel az erdőnek. az újonnan feltárulkozó látvány pedig megigéz és elrettent. szemeteszsákok, madártetemek, vihar kidöntötte farönkök. ez lennék most éppen én is belül. egy hajdanán picivel jobb sorsra ítélt romhalmaz.
persze ezen a videómagnón csak lejátszógomb van, meg megállítógomb. nincsen semmiféle tekercselés, és a felvétel is - mint elmondottam - akadozik. ráadásul mivel ez egy öreg videómagnó, a megállítás után nem lehet rögtön újraindítani. idő kell. én viszont nem tudok várni. itt rejlik a probléma gyökere. gyöke.
felírogatom egy papírra, mit kéne. talán el is végzem, kipipálom. úgy érzem, mindig lehagyok egy szót, lehagyok egy vágyat. egy pillanatra megállok, toll rezeg a papír fölött fél milliméterrel. letesz. lehajt. eltesz.
a hangulatok, akárcsak az események, ködbe vésznek. nemhogy egy mozdulatot, egy érzést sem tudok rekonstruálni. hiba csúszott be. azaz egy szélvihar szétfújta a kertben összesöpört lehullott leveleket, a macska kiborította a konyhában a tejet, valaki leverte a hamutartómat a szobában. széttöredezett.
zúg ez az átkozott ventillátor a számítógépemben. kábé azóta. nem klappol. öszeesküvés? őrület? vagy csak játék? igen, talán jaték. igen, játék. semmit sem ér már a szófacsargatás sem. úgy érzem magam, mint aki egy szál zseblámpával a kezében nekivág éjjel az erdőnek. az újonnan feltárulkozó látvány pedig megigéz és elrettent. szemeteszsákok, madártetemek, vihar kidöntötte farönkök. ez lennék most éppen én is belül. egy hajdanán picivel jobb sorsra ítélt romhalmaz.
persze ezen a videómagnón csak lejátszógomb van, meg megállítógomb. nincsen semmiféle tekercselés, és a felvétel is - mint elmondottam - akadozik. ráadásul mivel ez egy öreg videómagnó, a megállítás után nem lehet rögtön újraindítani. idő kell. én viszont nem tudok várni. itt rejlik a probléma gyökere. gyöke.
No comments:
Post a Comment