Hát akkor egy kósza könyvajánló. Hesse 1917-ben írta álnéven Demian című regényét, amin tényleg jól fest a poros Bildungsroman címke - ez valóban egy igazi fejlődésregény. Főszereplője Emil Sinclair, egy tehetős család tagja, akit szülei vezérelnek ide-oda-amoda, fingja sincs a valódi életről, ráadásul ráfázik egy füllentésére is. Egy nála idősebb srác kihasználja Emil gyengeségét, és csicskásává "fogadja". Emilt természetesen rohadtra aggasztja a helyzet, de egy furcsa figura, Max Demian segítségével sikerül kitörnie a függésből. Ezután Demian függésébe kerül, de a magánakvaló melankolikus mellett olyan összefüggésekre jön rá, melyekkel óhatatlanul is jobban megismeri a világot, ezzel együtt saját magát. Történeteket hall a Káin-jelről, a tudatalattiról, az ördögi és isteni energiákat egybeolvasztó titokzatos "ősistenről", a telepátiáról, és a belső életről. Miután egy időre elveszíti maga mellől Demiant, Sinclair beleveti magát a korhelykedésbe, elzűllik, pengeélen táncol. Ebben a helyzetben találkozik újra mentorával, és a találkozás után - egy Beatrice nevű egyszer megpillantott, de csak álmában "meghódított" lyányka segítségével - újból visszatér régi önmagához. Segítségére lesz egy új "mester", aki beavatja az ősi vallásokkal kapcsolatos tudományokba. Hosszú idő után rájön, bármennyit is köszönhet a lelkésznek készülő orgonistának, saját útját kell járnia. Egyetemi évei alatt újból összeakad Demiannal, és ezúttal találkozik a fiú anyjával is, akivel álmában már annyit találkozott. Mikor az orosz forradalom híre eljut a "kis gnosztikus társaság" fülébe, hirtelen minden összetörik - Sinclair első látásra egyedül marad, de mégis vele van minden, amit az évek alatt átélt és megtapasztalt, minden, amit magáévá tett és megálmodott.
Hesse regénye fullosan klasszicizáló szöveg, így egyáltalán nem ajánlott annak, aki a "régi irodalom" hallatán összekakálja magát. Gyönyörű történet egy írótól, akit egyik oldalról a világháború szele csiklandozott, másik oldalról viszont a XX. század elejének olyan felfedezései, amik megerősítették a korábbi idők feltételezéseit: csak magunkra számíthatunk ebben a kurva világban! Freud és Jung ugyanúgy "kiolvasható" belőle, mint a gnosztikusok, Blake és Niezsche. Rohadtra nem mindegy, hogy valakit a világ szippant be, vagy fordítva. A Demian az utóbbira példa: egy jól megírt életvezetési tanácsadás (és ennél sokkal de sokkal több) arról, hogyan legyünk önmagunk, hogyan éljünk együtt a jóval éppúgy, mint a rosszal, és miért is szenteljünk időt magunkra. Magunkra, akire - minden szemfényvesztés ellenére - egyedül támaszkodhatunk. Nem mintha mindez kizárná a konvencionális "kánaáni örömöket" - a Demian nem szólít fel önmegtartóztatásra, és az örömök elleni beállítódásra, nem lesz "rossz vége" a regénynek, az egészből árad a pozitív energia, mégha jó sokat merít is a melankólia nevű ambivalens életérzésből. Egy 10-es skálán egy 8-ast, 8.5-öst simán megér, frankó kis alapmű.
Hesse regénye fullosan klasszicizáló szöveg, így egyáltalán nem ajánlott annak, aki a "régi irodalom" hallatán összekakálja magát. Gyönyörű történet egy írótól, akit egyik oldalról a világháború szele csiklandozott, másik oldalról viszont a XX. század elejének olyan felfedezései, amik megerősítették a korábbi idők feltételezéseit: csak magunkra számíthatunk ebben a kurva világban! Freud és Jung ugyanúgy "kiolvasható" belőle, mint a gnosztikusok, Blake és Niezsche. Rohadtra nem mindegy, hogy valakit a világ szippant be, vagy fordítva. A Demian az utóbbira példa: egy jól megírt életvezetési tanácsadás (és ennél sokkal de sokkal több) arról, hogyan legyünk önmagunk, hogyan éljünk együtt a jóval éppúgy, mint a rosszal, és miért is szenteljünk időt magunkra. Magunkra, akire - minden szemfényvesztés ellenére - egyedül támaszkodhatunk. Nem mintha mindez kizárná a konvencionális "kánaáni örömöket" - a Demian nem szólít fel önmegtartóztatásra, és az örömök elleni beállítódásra, nem lesz "rossz vége" a regénynek, az egészből árad a pozitív energia, mégha jó sokat merít is a melankólia nevű ambivalens életérzésből. Egy 10-es skálán egy 8-ast, 8.5-öst simán megér, frankó kis alapmű.
No comments:
Post a Comment