entre los libros

a galambok úgy gyülekeztek a könyvtár nyitása előtt a kopott kövön, mint mi, leendő olvasgató, raktárból könyveket kikérő, büfében megebédelő, esetleg cigiző és trécselő emberek (fiatalok és öregek). amikor aztán néhány órával később a büfében vártam a gombás pizzámra, elnéztem az alvó galambokat, amint fejüket-tollukat behúzva gubbasztottak a könyvtár előtti rejtélyes hasadékban (valami lejáróféle). aztán egy rövid időre én is galambként gubbasztottam a legutolsó asztalnál a piros olvasóteremben, csupa olvasgató ember között, és nem sikerült aludnom, pedig aludnom kellett volna. most egy cigi után kicsit frissebbnek érzem magam, bár rohadt messze vagyok még a boldogulástól, és a hazameneteltől is úgy egyáltalán. az előbb, kint olaszok ültek a padon, egy párocska. tipikus szitu: a nőci egy útikönyvből olvasott fel a fiúnak. egy-két szót talán én is értettem, meg a csendet, ami a 'Rafaello' név kiejtése után állt be, amit ráadásul jól megnyomott a nőci: lett légyen csizmaszár vagy Baltikum, a rafajellóóó igenis él, csak nem mozog. elvan.