la reconstrucción de la tiempo

a szárnyas idő csak repül, lekophatnak a rovátkák a számlapról, és letörhetnek a mutatók is akár. konvenció ide, megszokás oda, egy év mégiscsak egy év, és ha már voltam olyan narcisztikusan pimasz, hogy nevemnapján kezdjek el írni ide, a szárnyas időt ezúttal egy gombnyomással vissza is pörgethetem. elolvashatom, mennyire meghatott anno A varázshegy, és egy azóta is utolsó találkozás, amit akkor úgy interpretáltam, mint a délutánonként fekvőkúrát tartó Castorp gondolatainak összecsengését a tökéletes összhangzat, madame Chauchat irányába. hogy a végtelen jelölőláncolat létezik, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy-két kis átalakítással a szituációt nyugodtan transzformálhatom ide, a mostba, a jelenbe, habár némileg erősebbnek érzem magam, mint a fiatal Hans, azaz tavalyi énmagam egyre inkább széthiulló emlékezeti árnyképe. a lényeg, hogy a november 30. most is a Bródy asztalainál telt sokáig, majd folytatódótt a jó öreg Grinyóban, majd hajnalban a Szimplában, végül jóbarátomék ágyában, ahol másnap délutánig húztam a lóbőrt. semmi köze nem volt az egésznek a nevemnapjához (ennek módfelett örültem), bár szülinaposunk éppenséggel odatelepedett asztalunkhoz, és jó sok pénzt legombolt rólunk. Karcsi bá', a 62 éves cigányzenész mellett jól elszórakoztunk, bár egy idő után nemcsak a szájából minduntalan frecsegő nyáépermet idegesítette a mellette ülő, hanem a köbgyökvonás egyre erősödő kényszere. Karesz bá' elejétől a végéig teleszőtte szövegét olyan alakzatokkal, melyekkel jobb versekben, anekdotákban, vagy politikai kampányszövegekben találkozunk, de végülis nem borított ki minket annyira, hogy ne menjünk tovább a hideg budapesti éjszakában. a Szimpla maga volt a pokol - ahogy ezt Szüszü megjegyezte - , úgy kezdtem érezni magam, mint számos régi piálgatás azon pontjában, amikor rájövttem, hogy hazamennék, de nem tudok. szívem helyett ezennel a rideg észre hallgattam, és döntésem egyik legvulgárisabb következményét most láttam felbukni az árból: vége az éjszakázásoknak! miután eligazítottunk egy lányt, hol tudna hódolni pszichedelikus indíttatású gyengeségeinek, eszmecserék, és sörkortyok után taxiba szálltunk, majd cimboráméknál egy rövid lehúzós piálgatást követően: korty és horty. zzz. a másnapot senkinem nem kívánnám, haza kellett jönnöm, anyámmal újból össze kellett vesznem, hogy aztán megnyugodjunk, és többnyire kiegyensúlyozott pszichével elmenjünk aludni. én persze nem alszom (mondják: a gonosz soha nem alszik, én meg most gonosznak képzelem magam), és még egy ideig nem is fogok. most nehéz lenne csak úgy. azaz csak így. mindenfajta álmosító nélkül. sajnos nem érzem jól magam. a tegnap hajnali lefekvés előtt valaki feltette korunk egyik britpop bandájának melankolikus szólamát, azt, ami a 'The Hardest Part' címre hallgat. akkor is átéreztem, most is átérzem, holnap is át fogom érezni. halálos (és tényleg az) belegondolni, hogy a következő héten az utóbbi időben megszokott spontán-félspontán szórakozások, eszeveszett mondatvalcerek helyett a könyvtár és szóláncai várnak rám, melyek majd szépen lebéklyóznak. azt hiszem, az utóbb eltelt egy év megannyi kellemes meglepetése, gyönyörűsége, sikerélménye után most tenyerembe kell harapnom, hogy ne ordítsak, mint egy őrült. eljött a keserédes december, a sötét napok kora, amikor Vivaldit hallgatok a tetőablakból a havas tájat bámulva, amikor azt látom, hogy mindenki megittasul az áhítattól, majd mindenki haláltáncot jár, és megöli magát egy koccintás és tizenkét harangütés után. tényleg mindeg erőmre szükség lesz, hogy normálisan elszámoljam magamban, ami felgyülemlett, és az eljövendő temporális fogságában is kereteket iktassak nonfiguratív elmebeli csapongásaim köré. nehéz lesz, hiszen reflektáltan énmagam vagyok csak. egy énmag eltávolítva a zajtól, úton a türkizből a szürkébe, az emberlakta galaxisból a kis csillagközi állomásra, ahol már áll egy karácsonyfa, és krampuszok ütlegelnek virgácsokkal szurokba mártott vakondokat, tollukat megfosztott csirkéket, és megzavarodott levéltetveket. nem fogok sokat időzni ott. már tudom, hogy visszafelé veszem atz irányt.