20080115

días extrañas

ha ismerném szervezetem, lenne egy pontos térképem agyam mezőiről és szektorairól, talán teljes bizonyossággal kijelenthetném: sokat öregedtem az elmúlt egy hónapban. olykor a boldogság, olykor a bú röpített magával olyan tempóban, hogy úgy éreztem, mindent és mindenkit lehagyok, és örökre eltűnök, mert még légifelvételt sem tudnak készíteni rólam. aztán most szerencsésen landoltam, és meglepetten nézek szét a nagyvilágban.
ma például mindent szépen lassan beborított a köd. allegorikus hangulatfestés - gondoltam, és nem jártam messze az igazságtól. a könyvtárban vizsgaidőszakhoz mérten nem is voltak sokan, minden ment, ahogy szokott, olvasgattam, és lejártam slukkolni, ismerős arcokkal találkoztam, és a gépet is újra kellett indítanom egyszer. amikor a mai séták közül az utolsót kezdtem el tenni, megtenni, lépésenként, valami elhagyott. mintha a higanyszál csúszott volna le bennem. utoljára sétálgattam az Andrássy út nyomvonalán - legalábbis úgy tervezem, hogy egy ideig nem fájdítom a kirakatokat és a fennmaradt karácsonyi dekorációt. hogy ez a vég kezdete, vagy egy kezdet vége, majd eldönti a közeljövő. mindenesetre kitisztultam.

No comments: