a harmadik egymást követő szecskanapon végre minden a régi. a büfésnők általam soha nem is kért dolgokat pakolnak a kis déli menümhöz - közben persze úgy vigyorognak, mintha éppen egy csótány mászkálna a bikinivonaluk mentén. a galambok pedig csak kurrognak odaadón. mórusz tamásból pedig immár teljesen elegem van. meg a fotocellás ajtókból is. no meg persze az is idegesít, hogy a francba tudhat mindenki mindenről. úgy záporoznak a nevek, mint a napalm a pálmasorra apokalipszis idején. azaz most. persze nem mintha el akartam volna titkolni akármit is. egy jól felépített besúgóhálózat működhet a környéken. legszívesebben felcuccolnék a várba, és csak februárban jönnék le. vagy nyáron.
No comments:
Post a Comment