jugar con las palabras

már annyiszor, hogy unom kissé. aprócska különbségek a lényeget illetően, de a mozdulatok legalábbis ugyanúgy. saját mozdulataim meg tényleg. ahogy hátrahőköl a test, és megijed az orr, na az úgy, ahogy azt nagyszüleimnél olvastam egy forró nyári napon a kertben, miközben nagymamám főztjének illata körbefolyta szaglószervem, és hívogatott. kicsit ott is maradt belőlem valami, egy leejtett darabka, jelenleg a hó alatt, a kivágott meggyfa csonkjának tövében.
már annyiszor, hogy nagyon unom. különbségek egyáltalán nincsenek. utoljára dőlök el, és ezúttal lent maradok. K.O.