semmi panaszom nem lehet. a kezdetet leszámítva egy formás időintervallum hasítódott ki az időből. a rosszat beszívták a könyvekkel telerakott polcok, és a masszív falak. percekig néztem, hátha legalább az oroszlánok a kapunál, de még ők sem. hidegen hagyták őket. a jóleső ritmikával szabattam ki a mintát keddtől szombatig, és a zavarólag ható elvarrásokat is sikerült kiegyengetnem. szombaton schelling impotencia-potencia oppozíciójának olvasása közben szemeztem egy lánnyal, thomas more pedig meggyőzött arról, hogy az egyházatyák bibliamagyarázatait kell követni az idők végezetéig, bár engem ágoston például mindig hidegen hagyott. az, hogy mindennek még nincs vége, csendes örömöt ébreszt. még majdnem 13 óráig olvashatom az időt a teleírt füzetlapról, és mérhetem a szöveget, amit majdan szétolvasva (és elírva) vagy betehetek egy füst alatt két könyv közé, vagy szét is téphetem, ha úgy akarom. énkép marad. megül.
No comments:
Post a Comment