soha nem fogom elfelejteni, ahogy az a lány nézett a fiúra. a fiú lehajtotta a fejét, a lány meg azért mégsem pillanthatott a fiú arca alá, melyik lány vetné alá magát ily módon akármiért is. (talán ő.) így tehát nézte őt, még ha az nem is nézett vissza. a padlót bámulta, talán mormogott valamit, lényegtelen. a lány csak nézte - kezében cigaretta füstölt, a könyök és a felkar ott pihent az asztalon - úgy, ahogyan az a nagykönyvben írva vagyon. aztán még beszélgettek is. de akkor a lány már nem nézett annyira szerelmetesen. feltehetőleg a szavakba öntötte azt, amit percekkel, félórákkal korábban még a pillantásba. nem tudom mi történt, nem hallottam őket. elég volt látni mindezt.
No comments:
Post a Comment