o_o

általában akkor tévézgetek hosszan, ha valahol (valamikor) egyedül vagyok. a Mátrában még duplán érthető is az, hogy mindenféle tákolmányt végigbámulok hagymázas állapotban (bár éppen ebből kifolyólag minden tákolmányban képes vagyok meglátni a tehetség szikráját, vagy legalábbis odapöccintem ezeket a szikrákat, hogy ezzel is vigasztaljam magam, stb.), hiszen nyista kompjúter, és kell a kép, szomjazom a képre, bámulom a képet, ámulok a képen // teszek a képre. az, hogy most itthon-itthon is filmeket nézek, abban a tekintetben, hogy a kompjúter él és virul, meglepő. de legyen a mentségem, hogy minden estére jut valami film, ami valami miatt érdekel. ma például megnéztem a Pokolból című tákolmányt tokkal, Deppel, nádihegedűvel, lobotómiával, vérrel, hússal, belsőségekkel, elmajszolt kenyérrel. tipikus egyszernézhető film, végülis jól összevágták: Depp főnyeremény, mint mindig, Whitechapel-t is jól visszaadták, meg a borongós hangulatot, meg a XIX. századot. a Hasfelmetsző után kajtató felügyelő egyszerre Sherlock és Dupin - hogy miért, azt hagyjuk. egy temetőben hosszan mutatnak egy fekete madárkát, pfff. az utolsó áldozat pedig úgy néz ki, mintha Rosetti szépséges felesége mászott volna le egy preraffaelita vászonról, pfff. tömény egyveleg. az utólag "rekonstruált" sztorit többnyire korrekten követi a film, bár a szabadkőmüves szál kicsit oldalbavágott // metszett. a film még fel is fedi a rejtélyt: Jack The Ripper iz dö devil. pompás. nem volt olyan szaratós a film, mint az Átok (1+2) vagy A zodiákus, de ma estére megtette. azért (is), mert ma szétuntam magam, és még ez vár rám majdnem egy hétig. most éppen megérkezett az újabb vihar - dörög, villámlik, minden elázik.

-_-

már meg is bántam, hogy beléptem. miről is írjak? csupa érdektelen infó, zagyva adat, kommentálni pedig nincs kedvem a mai nap megrázó eseményét, akármilyen szomorú, a csapból is ez fog folyni, sztorimagazinok hónapokig kutatják majd fel az elhunyt múltjának érdekesebb eseményeit, megszólaltatják a magyar sport összes nagyját, és a rokonságot. ez pedig nem érdekel. mert gusztustalan. gusztustalanabb, mint a regény, amiről a napokban írtam a blogra, és fikázták azt is, meg engem is, hogy ízléstelen szar vagyok. hát sajnos sok hülyével együtt élek egy országban. egy-kettő közülük tegnap este ellopkodta az összes csatornafedőt a ház körül, egy-kettő pedig majdnem összeverekedett a margit hídi aluljáróban. pompás. hazafelé a busz tele volt részegekkel és csövesekkel, mint mindig. a mai nap után azon sem csodálkoztam volna, ha lehánynak vagy megütnek. minden mindegy. a szerkesztőségi ülésről egy és fél tonna könyvvel jöttem el, a társaság nagy része továbbment bulizni, én hazajöttem. kezdem úgy érezni magam, mint egy száz éves papó, de talán annál nagyobb megváltás lesz a mátrai felruccanás, amit talán sikerül kéthetesre kitolnom. balhé van balhé hátán itthon is, a hangulat a béka segge alatt. ez a nyár úgy látszik ilyen. amikor a harmincfokos szobamelegben pácol szét a hő, néha legszívesebben a falba verném a fejem, gondolván, valami kurvára nem stimmel, aztán rájövök, illetve azzal bíztatom magam, hogy ez csak egy rendkívül hosszúra nyúlt rossz sorozat.