-_-

már meg is bántam, hogy beléptem. miről is írjak? csupa érdektelen infó, zagyva adat, kommentálni pedig nincs kedvem a mai nap megrázó eseményét, akármilyen szomorú, a csapból is ez fog folyni, sztorimagazinok hónapokig kutatják majd fel az elhunyt múltjának érdekesebb eseményeit, megszólaltatják a magyar sport összes nagyját, és a rokonságot. ez pedig nem érdekel. mert gusztustalan. gusztustalanabb, mint a regény, amiről a napokban írtam a blogra, és fikázták azt is, meg engem is, hogy ízléstelen szar vagyok. hát sajnos sok hülyével együtt élek egy országban. egy-kettő közülük tegnap este ellopkodta az összes csatornafedőt a ház körül, egy-kettő pedig majdnem összeverekedett a margit hídi aluljáróban. pompás. hazafelé a busz tele volt részegekkel és csövesekkel, mint mindig. a mai nap után azon sem csodálkoztam volna, ha lehánynak vagy megütnek. minden mindegy. a szerkesztőségi ülésről egy és fél tonna könyvvel jöttem el, a társaság nagy része továbbment bulizni, én hazajöttem. kezdem úgy érezni magam, mint egy száz éves papó, de talán annál nagyobb megváltás lesz a mátrai felruccanás, amit talán sikerül kéthetesre kitolnom. balhé van balhé hátán itthon is, a hangulat a béka segge alatt. ez a nyár úgy látszik ilyen. amikor a harmincfokos szobamelegben pácol szét a hő, néha legszívesebben a falba verném a fejem, gondolván, valami kurvára nem stimmel, aztán rájövök, illetve azzal bíztatom magam, hogy ez csak egy rendkívül hosszúra nyúlt rossz sorozat.