általában akkor tévézgetek hosszan, ha valahol (valamikor) egyedül vagyok. a Mátrában még duplán érthető is az, hogy mindenféle tákolmányt végigbámulok hagymázas állapotban (bár éppen ebből kifolyólag minden tákolmányban képes vagyok meglátni a tehetség szikráját, vagy legalábbis odapöccintem ezeket a szikrákat, hogy ezzel is vigasztaljam magam, stb.), hiszen nyista kompjúter, és kell a kép, szomjazom a képre, bámulom a képet, ámulok a képen // teszek a képre. az, hogy most itthon-itthon is filmeket nézek, abban a tekintetben, hogy a kompjúter él és virul, meglepő. de legyen a mentségem, hogy minden estére jut valami film, ami valami miatt érdekel. ma például megnéztem a Pokolból című tákolmányt tokkal, Deppel, nádihegedűvel, lobotómiával, vérrel, hússal, belsőségekkel, elmajszolt kenyérrel. tipikus egyszernézhető film, végülis jól összevágták: Depp főnyeremény, mint mindig, Whitechapel-t is jól visszaadták, meg a borongós hangulatot, meg a XIX. századot. a Hasfelmetsző után kajtató felügyelő egyszerre Sherlock és Dupin - hogy miért, azt hagyjuk. egy temetőben hosszan mutatnak egy fekete madárkát, pfff. az utolsó áldozat pedig úgy néz ki, mintha Rosetti szépséges felesége mászott volna le egy preraffaelita vászonról, pfff. tömény egyveleg. az utólag "rekonstruált" sztorit többnyire korrekten követi a film, bár a szabadkőmüves szál kicsit oldalbavágott // metszett. a film még fel is fedi a rejtélyt: Jack The Ripper iz dö devil. pompás. nem volt olyan szaratós a film, mint az Átok (1+2) vagy A zodiákus, de ma estére megtette. azért (is), mert ma szétuntam magam, és még ez vár rám majdnem egy hétig. most éppen megérkezett az újabb vihar - dörög, villámlik, minden elázik.
No comments:
Post a Comment