miután befejeztem a dolgokat, és úgy döntöttem, hogy lehetne már pihenni is egyet holnap délelőttig, még megnéztem egy blogot, amit már réges-régóta nem. hiba volt, de már rájöttem, valahogy keresem is ezeket a hibákat. hiszen nem véletlenül huppannak le mellém az utolsó busz csövesei, részegei, hogy tarháljanak, cseverésszenek, vagy éppen lehányjanak (na jó, utóbbira azért még nem volt példa). amint fölszállnak a buszra, már tudom, mellém fognak lehuppanni. itt van a hiba forrása. az én-aztán-tudom-hogy-most-ez-meg-az-lesz. ezt kéne kiiktatni. mint ahogy ki kéne iktatni bizonyos webhelyek látogatását, meg talán ráférne egy jó nagy format a gépemre, miután a fájörfoksz egy olyan felhasználónevet is megörzött a frímél nyitólapon, amihez aztán már tényleg semmi közöm (a jelölőhöz tartozó entitás jól elvan, legutoljára fél éve láthattam, egy büdös szót sem szóltunk egymáshoz, de tudtam, hogy ez lesz). na igen. már megint. akkor is tudtam. egy háromlábú szék, és némi kéngőz társaságában görög jósnak is felcsaphatnék, bár én inkább a levelekből jósolást vállalom föl úgy, hogy nem is jósolok, csak jót alszom a leveleken, ha úgy adódik. szóval úgy aztán tényleg nem fogom tudni összevarrni az énképem, ha ilyen vakmerő kirándulásokat teszek a neten. kíváncsi vagyok, mikor fogok már csak röhögni az akadozott vaginamonológon, meg persze az egész kacifántos történeten. egy évet azért várok, addig nem esem pánikba, addig még 4-5 hónap. belefér. szóval a kikapcs előtt még beleolvastam egy másik szövegtérbe is, és kicsit megnyugodtam.
No comments:
Post a Comment