mivel a blogom egyúttal én is vagyok, nem csoda, hogy miután magamat is elhanyagoltam az utóbbi időben, ide sem írogatok egy ideje. aztán a dolgok úgy hozták, hogy újra felébredjek. szerdán például szüretelni voltam Budaörsön, hétvégén pedig egy szervezett, de számomra a derült égből villámcsapásként érkező, azaz teljesen spontán túrán vettem részt a Mátrában. E. kérdezte még a hét elején, nincs-e kedvem velük tartani. mondtam: igen. kicsit faramuci volt a helyzet, hiszen pont a nyaraló szomszédságában szálltunk meg, így miközben a második nap hevesen bányásztam a zsebemben lapuló papírpénzek között, hogy összeszedjem a befizetendő pénzösszeget, éppen azt láttam, hogy tesómék elcihelődnak a szomszédból. de egyébként ezt leszámítva teljesen jól éreztem magam. az első napon egy tizenhat kilóméteres, másnap egy közel tíz kilóméteres túrát nyomtunk le, szép helyeket láttam, és igazán sajnálhattam, hogy még mindig nem vettem arra a fáradságot, hogy beszerváljak egy olcsóbb digitális fényképezőgépet. és persze a világ kicsisége megint teljes valójában tárulkozott föl, hiszen a két számomra ismeretlen fiatalember közül az egyik hozzám hasonló vezetéknévvel bír, míg a másik első barátnőm faszija volt előttem nem sokkal. ezzel a két fiatalemberrel aztán az első nap éjjelén parázs vitába keveredtem - a kokárdától indultunk el, aztán egymás hátán vertük a nyálat, de komolyabb gond nem lett belőle, legalábbis engem nem nagyon hatott meg a dolog, másnap ugyanúgy röhögtünk, piáltunk és vágtattunk át a susnyáson, mintha mi sem történt volna. ezt az egészet valami nagytakarításhoz hasonló formatként fogtam föl, így hát itthon is felgányoltam a szobát, és elkezdtem komolyan venni, hogy hamarosan be kell számolnom arról az egyetemen, mit is haladtam egy év alatt a disszertációmmal. ha tényleg fél órában kell beszámolni, akkor akár most lehúzhatom magam.
No comments:
Post a Comment