indulás előtt két órával itt ülök újból, miközben hallom lentről a különféle szavakat, jelzős szerkezeteket, indulatokkal teli mondatokat. szinte látom, ahogy fröcsköl a bajuszról a sörcsepp, és tesped az elnyomott, kimondatlan gondolat. én inkább elvonultam. könnyed negyedórákra kapcsolódom be a beszélgetésbe, ami nem is annyira nyomasztó, tekintve, hogy alapvetően semmi bajom nincs az újból hozzánklátogató rokonyokkal. titkon abban bízom, hogy az este majd kárpótol. búcsúbuliba vagyok hivatalos, N. hat hétre Szentpétervárra megy. talán méltó lesz ez a szombat arra, hogy végleg lezárja a nyarat, bár a melegrekordok csak dőlnek és dőlnek. az ősznek semmi nyoma. indián nyár van.
No comments:
Post a Comment