~_~

mára leapadt a gyulladás, ki tudom nyitni a számat. négy-öt napja nem gondoltam volna, hogy valaha eljön ez is, bár holnap reggel még vár rám egy fogorvosi vizit, majd feltehetően beutalóval a kezemben egy verejtékes trip a szájsebészetre is. rendesen szedtem az antibiotikumot, fájdalomcsillapítóra nem is volt szükségem. az első gyógyszeres esti kiruccanásom alkalmával még ráparáztam arra, hogy ihatok-é alkoholt vagy sem, de aztán ittam, és nem lett semmi, aztán jegeltem is a fájó gócot, aztán el is múlt minden. örülnék neki, ha nem lenne vésés a vége, de mivel most is érzem, hogy ez az átkozott bölcsességfog kijjebb kéredzkedett, feltehetőleg kell majd vele csinálni valamit.
teljesen más. van egy ismerősöm. az ismerősöm blogot ír. nem olvasom rendszeresen, mert nem tudnám rendszeresen olvasni, és a blog íróját is csak fenntartásokkal tudom kezelni. jó kis blog ez, és vitathatatlan, hogy tők őszinte, már-már naívul őszinte, éppen olyan, mint a gazdája. jók benne a bejegyzések, csak néha kicsit fárasztóak és mesterkéltek, de egy maroknyi ember vissz-visszajár, és bőszen kommentel, ahogy ez lenni szokott. meglepődve láttam ma este, hogy a legújabb bejegyzésre közel háromszáz komment jött. belemásztam hát a szövegbe, meg a kommentekbe, és megbizonyosodtam arról, hogy ez az újabb példa arra, amikor az őszinteség felér egy öngyilkossággal. a poszt Budapest és Prága képéről szólt, illetve arról, hogy utóbbinál az előbbi sokkal szebb, csak hát a jó magyar betegség szerint szarunk az egészbe bele. az utolsó megjegyzésig minden stimmel, ebben az ismerősöm megjegyzi, hogy még nem járt Prágában. puff. ez így, ilyen formában drabális hülyeség volt. jöttek is a kommentek erre vonatkozóan, Szerző pedig látható zavarban próbált egy-két kiragadott véleményre reagálni. nem akarok állást foglalni a problémában, pedig jártam is Prágában. ha állást akarnék foglalni, kommentelnék. oda. már csak arra vagyok kíváncsi, mennyi lesz az elkövetkezendő bejegyzések kommentszáma.