néztem a vászonra vetített képeket. az előttem lévő sorban, tőlem balra egy-két székkel a lány újból a vállára terítette a kendőt, mint kedden. nem láttam sokat az arcából, mert a mozi új székeit úgy alakították ki, hogy a néző úgy süppedhessen el benne, mint a rosszízű emlékek. a film közepénél kiment. egy ideig még reménykedtem, hogy csak rosszul láttam, hogy ez is csak egy a mozgókép által sugallt delíriumos mementókból, de tévedtem. egy hely megürült. hézagos lett a nézőtér. hazafelé minden bizonnyal felnevettem volna, ha egy megszáradt falevél spirálmozgásnak engedve hullott volna a cipőm orrára. de csak rugdaltam a leveleket a gyér világításban. telihold volt, és a foltos égitest csak nagy ritkán bukkant elő az égig érő fák foszladozó lombkoronái közt. a fénysávok szinte már zebrát festettek a hazafelé vezető töredező aszfaltcsíkra, így nem kellett oldalról felbukkanó autóktól, dudálástól tartanom. persze még így is valami hülyeséget álmodtam.
No comments:
Post a Comment