*_l_* ))

közeleg a beszámoló ideje az egyetemen, amitől nem azért tartok, mert ne tudnék húsz percen át akár a semmiről is beszélni (persze nem ez lesz), hanem mert az utóbbi hetekben sok mindent alárendeltem a céltudatos olvasásnak, tanulásnak. olyat például el sem tudtam volna képzelni régebben, hogy nemet mondok egy viszonylag jól fizető melóra, vagy a bérletem által akár a végtelenségig terjeszthető mozizás helyett inkább még belenézek egy utolsó utáni tanulmányba a könyvtárban, vagy éppen kissé fáradtan hazafelé bandukolok. a dolog ma kedden kissé megbukott, miután konzulensemmel együtt kitaláltunk egy sokkal érdekesebb, egyúttal nehezebb témát is amolyan bevezetésként a tulajdonképpeni "kutatás" elé. ami nagyobb gond volt, hogy tényleg rá kellett jönnöm, ezen a szinten már nincsen lébecolás és alibizés, nem lehet elsuhanni bizonyos értelmetlen kifejezések, mondatok fölött. ennek tudatában készítettem jegyzeteket de man hegel-tanulmányáról, merthogy a fenséges (mint minőség) az egyik elme annak a mezőnek, amit fel kéne tárnom (karöltve a képzelőerővel, a fantasztikummal, és a medialitással). mindez azt jelenti, hogy a kedd előtt leírtakat akár el is égethetném - nem lesznek jók semmire (azon kívül, hogy azért a sok olvasgatást nem nevezném teljesen feleslegesnek, csak hát amit amolyan romantikakutatás-történetként papírra vetettem, az már nem üti meg azt a szintet, ahol vagyok). foucault, illetve egy róla írott remek kismonográfia keresztezi hát napjaimat, és felöleli todorovot, kittlert, a már említett de mant, és az általa vizsgált német filozófusokat, ehhez jön még egy kis burke, meg egy kis coleridge, aztán ezek után talán lesz már annyi inspirációm, hogy újból elkezdhessek megszövegezni valamit.
szóval november 21-e magam miatt fontos, hogy tényleg megbizonyosodjak arról, van értelme azt csinálnom, amit csinálok. az első két szemeszter már így is kalap-kabát, sokat nem ért, így van mit bepótolni. vannak ötleteim, ez talán örvendetesnek is nevezhető, de időm az nincs, azaz például nem leszek ott a nagy évvégi konferencián, aminek aztán pedig lesz hírverése, nem lesz disznóvágós bebaszás a rokonoknál, nem lesz mámor, és nem lesz ámor. utóbbit fenntartásokkal. az már biztos, hogy a felkészülés hete a mátrában fog találni - na azt a 4-5 napot fogom nagyon megnyomni. és akkor aztán tényleg nincs mitől félni.