-,,,-

megint az átkozott sorsszerűség. egy év alatt marha nagyot fordult velem a világ, de az mégsem lehet véletlen, hogy pontosan egy évre egy tavalyi megismerkedés után sikerült visszalapátolgatni a szart a lóba. direkt élek a főnévi igeneves alakkal, mert senkit nem akarok vádolni, legfőképpen magamat nem. egyszerűen csak történt valami, amin egyrészt meglepődtem, másrészt örömteli volt. az más kérdés, hogy a szálak újból összeértek, így történhetett meg, hogy több múltbéli lánnyal is összetalálkoztam, és még egy szemüveg is eltűnt. és így persze bezárult a kör, diskurzustól okuláréig pedig mindenki sokat okosodott, az emberiség pedig sokasodott. eddig jól alakul a hónap, beüzemeltem a karácsonyra kapott laptopot, igaz, miután az internetet kezelő drivert nagy nehezen installálni tudtam a gépre, a régi gépem - mert megsértődött - bemondta az unalmast. most még nem tudni, hogy az alaplap ment-e szét vagy a vincsi, mindenesetre vagy az a terv hiúsul meg, hogy szüleimet végre bevezetem az internet gyönyöreibe, egyúttal elpaterolhatom a tök felesleges asztalt a szobámból, és kicserélhetem mondjuk egy könyvespolcra, vagy közel 20 gigányi zeném száll el néhány fontos dokumentummal a bináris szamhalmaz fölé-mellé (csak úgy gulyáslacisan). de telhetetetlen, na az aztán nem leszek. a kutatásommal így-úgy haladok, bár most éppen nem megy az, hogy egyszerre három-négy könyvet (ebből kettőt angolul) is olvassak. Szerb Antal elbeszélései óriási örömet okoztak, ahogy Radcliffe The Mysteries of Udolpho című regénye, amelynek nagyon az elején tartok, de már eddig is tanulságos. Kittler lejegyzőrendszerekről szóló traktátusa viszont már nem annyira lenyűgöző, igaz, ez elsősorban abból fakad, hogy marha nehéz a nyelvezete. eddig az egynyolcadán vagyok túl, és bő fél hónap múlva kéne elolvasnom. a karácsony újra kiborít, de legalább az ajándékokon nem nagyon kell törnöm a fejem, sőt annak is örülök, hogy tudom, a laptop után már nem is várhatok semmi mást - elég lesz az online rendelt 11 könyvet kicsomagolni. az egyetemen is megvolt a meglehetősen siralmas karácsonyi buli, amelyet egy kollektív töketlenkedés követett, miután sehová sem tudtunk beülni csapatostul a Szentestére készülő fene nagy budapesti forgatagban, így megcsappanva (féltársaság) egy nemdohányzó helyre sikerült leülnünk, majd hárman átpentünk az egyetemi évek egyik nevezetes ex-törzshelyére, a hörpintőbe, ahol aztán reggelig nyüstöltük a zenegépet. hazafelé megint Solymáron ébredtem a buszon, aztán délután ébredtem fel itthon, és nyüstöltem a gépet, és csoffadoztam. örülök, hogy hamarosan vége lesz ennek az egész (2008-as) rémálomnak, bár az utóbbi hetekre tényleg nem lehet panaszom. most még nem tudom, hogy ez a kezdet vége, vagy a vég kezdete, de majd bizonyára kiderül, hogy milyen tempót diktál az új év, milyen meglepetéseket tartogat, és mennyire tárulkozik ki előttem. reményregényt kéne írni.