flora está en el labirinto de la fauna

...vagy legalábbis csak szeretném. mert a kapkodás is több a semminél. mert a pátosz is jobb a közönynél. és végül mert az araszolgatás (ide-oda vezeklés) is pozitívabb színben tünteti fel a szereplőt az utólagos emlékezet hibás (műhibás) tükrében, mint az egy-helyben-dasein. kapkodás, pátosz és araszolgatás is volt ebben a keserű évben, egymásra másztak a fogalmak, lebírkozták egymást, de döntő mezőnyfölényt egyik sem tudott kialakítani a többivel szemben. jobb is volt így. az év utolsó negyedében már csak a pillanatnyi elmezavarnak volt betudható a szplíning, novemberben nem is idegesítettek annyira az éveleji hülyeségek, ráadásul ezeket a legutóbbi bejegyzésben foglaltak szerint egy tragikomikus (self-)performance el is oszlatta. úgyhogy most jól vagyok, és várom a sótlan szilvesztert, utolsóítéletestül, harsonástul, bebaszástul. nagy dolgokra nem számítok; az emberek bepunnyadtak, mindenki járja a saját útját vagy éppen a delirium tremens nonfiguratív rajzocskájához hegyezgeti most is a cerkát. nem és nem! komolyan, az is megfordult a fejemben, hogy itthon maradok, végignézek valami filmet koccintás előtt és koccintás után, aztán az újévben ébredek, és sebtiben belevetem magam a munkába, hogy a kezdeteket megnyomjam, és csak valahol a közepén fújjam ki magam, és heveredjek le valami kilométerkőre a téli puszta földutacskája közelében. persze ezt én sem gondolhattam komolyan, úgyhogy holnap talán lesz egy kis lovi, meg egy kis csevej, meg valami meglepetésszerű áhitat, ami majd tündér képében száll le elém. oké, azt látom, hogy az imént befejezett film élményétől még nem szabadultam, de ezt csakis a film (A faun labirintusa, 2006) számlájára írom. filmből most sok van. hamarosan megtelik a 'D:' partíció, de aztán legalább végig tudom nézni őket. ebben a pillanatban érkezett meg például teljes mellszélességgel egy Bunuel. mint a postás a filmjében. váratlanul, mert úgy volt, hogy van még néhány óra addig, de hát a sávszél meg a hátszél, meg az energiák. meg aztán örülök, hogy legalább egy bejegyzéssel többet írtam idén, mint tavaly, bár látható, hogy a hangulatom és az íráskedvem fordítottan (és csavarosan) arányosan viszonyulnak egymáshoz. na tessék, közben még egy film. úgy látszik, érdemes hajnalig ébren lenni. nem lesz újévi fogadalom, és semmi hasonló. örülnék, ha az utóbbi hónapok tempóját át tudnám menteni, és nem lennék szomorú, ha gyakrabban tehetnék fel húsbavágó kérdéseket. de ez talán már telhetetlenség. úgyhogy csomót kötve zavarodott id-em beszélőkéjére, (be)zárom az évet. kulcsra.