(---II---)

3. megcsúszott a tekintetem a vállán. lassan feltápászkodott, de a melltartó csipkés pántjai lekötözték. Té barátom hatásos szövegének ezúttal tényleg nem dőltem be, láttam, hogy kőrészeg. bizonyára valami évtizedekkel ezelőtti emlékkép villant be egyre inkább szétfolyó gondolkodása közepette. szóképzése egyenes arányban állt a szétfolyással. a szétfolyás egy bűzös pocsolya felé konvergált menthetetlenül. voltaképpen sajnáltam. amikor a pincérnő kihozta neki újabb grogját, Té megpróbálta tetemre hívni a melleket. bűvölte őket véreres szemeivel, pupillái apró rezdüléseivel próbálta diktálni az ütemet, de a mellek csak nem akartak visszajelezni. ehelyett hátat fordítottak, és eltűntek a pult mögött. Té az idő megállításán próbálkozott, hogy a körülményeket tekintve semmilyen káros következmény ne adódjon abból, hogy benéz a titokzatos pult mögé. ott már kész karnevál volt. egy-két végtag ujjakba vékonyodó sziluettjét láttam csak megmozdulni, de nem értettem, mi folyik ott valójában. Té kortyolt egyet a grogból, és bizonyára belekezdett volna valami régi - már többször előidézett - anekdotába, de nem hagytam, hogy megszólaljon. lassan kibújtam a pántok közül, bár a könyörgő tekintetek sokáig megidéztek. persze már nem Tével szemben ültem a füstben, hanem egy más füstkoncentrációjú helyen, néhány kerülettel arrébb, ahol nem volt titokzatos a pult, talán nem is volt pult, már nem emlékszem. akadozva ejtettem ki a szavakat, de nem didaktikus akartam lenni, hanem részeg voltam magam is. feltámadtak az elfojtott vágyaim, de tudtam, hogy ismét képtelen leszek mozdulatokká alakítani a hangokat. ezért mozdulatlanul ültem, és egy sláger refrénjét dudorásztam. visszavágytam volna Téhez? ennyire talán én sem lehetek szerencsétlen! Té aztán persze rávette a pincérnőt, hogy zárás előtt odaüljön hozzá. a nő egész este erre várt. talán Té hírneve tette, hogy a nő olvasott a véreres szemekből, a remegő ujjakból, az asztalon hagyott piszkos ujjlenyomatokból, és az egyenesen arcába fújt cigarettafüstből. nem kellett megszólalni. nem kellett tenni semmit soha többé. a férfi megállította az időt, táncra hívta a kebleket, és azok kéjesen verték vissza a tektonikát. pazar keringő volt, vagy talán francia négyes - isten tudja.