la Otra

a bejegyzések ideje mindig akkor jön el, ha történik valami. így kap értelmet többek között az is, hogy a semmi is valami. a semmi a leghálásabb téma, főleg ha csak az írás aktusával semmizem a misztikus, nonfiguratív kondenz csíkokká alakuló, fekete hajzuhataggal - és az egyszerűség kedvéért csak így mondom - egyéb dolgokkal felvértezett valamit. ha Té újabb nőügyeivel fáraszt, én leginkább elbujdosnék. íme egy ügyes semmizés. Té csak beszél tovább, valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy én már otthon a paplan alól pislogok, és várom, hogy beszórjanak valami altató (ámde afrodiziákus mellékjelentésekkel is rendelkező) boszorkányszérummal. Té elé újabb és újabb emberek ülnek le, hallgatják őt egy-két ital erejéig, majd továbbállnak - a férfiak elhömbölögnek szeretőikhez, majd hazamásznak feleségeikhez, de előtte persze megsimogatják gyerekük fejét, aki éjnek évadján is FPS-gyönyörbe fojtja bele fáradó fantáziáját és ujjperceit. a Té elé ülő nőket egy pillanatra komolyan megbabonázza a sokat látott kalandor kellemes modora (a typical English Gentleman), félreérthetetlen utalásrendszere (an ordinary Renaissance Man), asztal alatti mozdulatsora és a szövegfolyamot széttördelő csóksor (A). de persze ezúttal egyikből sem lesz semmi (kurvából nem lesz szalonna) - Tének újabb nőügye van, és csak arra a Másikra koncentrál - ezúttal. ideiglenesen. csak irígykedem. 2009 úgy kezdődik, hogy mesterségesen kell lecsillapítani magam különféle médiumokkal (széttépett regénylapok, írásba fojtott bánat, hasisfüsttől mérgezett képcső). Té egy marha szerencsés ember, és valószínűleg azért, mert hallgat, ha beszélni kellene, és folyamatosan beszél, ha igazából csendben kéne maradnia. abszolút inverz működése valamiért mégis megkapó lehet. az más kérdés, hogy aztán többnyire őrületbe kergeti kiválasztott áldozatait. nem mintha tudatos viselkedés lenne ez, csak inkább kíváncsiságtól fűtött. minden Másik után gazdagodik valamivel, hogy ezt aztán beépítse az újabb építgetésbe - egyre kevesebb a hézag, egyre több pénz jut hőszigetelőre. praktikusabbak a nyílászárók, hatásosabbak a riasztóberendezések, nagyobb a terasz, fenségesebb a kilátás. no de mire? most az egyszer tehát kimásztam a takaró alól, és egy újabb réteg ruha magamra rángatása után (mivel hidegek errefelé a téli éccakák) visszamentem a kocsmába. Té ott ült az asztalnál, bal kezében cigaretta füstölt, jobb kezével egy groggal félig teli poharat markolt. előtte frissen csapolt sör. távozóban egy fiatal hölgy. fél melle kibuggyanva a szétszakított ruhából. arcán némi keserűség. Té úgy látszik elemében. gyorsan rendelek én is valamit, odaülök. nem is kell megszólalnom. "most az egyszer elhatároztam, de ugye ez már rossz, hiszen szerelemben nincs tervezés, szóval elhatároztam, hogy dacolva a múlttal, szíven döföm a csélcsap Emlékezetet, és lapozok egyet az Életkönyvben. most kivártam, most nem akartam levenni a lábáról, most nem akartam betuszkolni egy hintóba, hogy a lakásába hajtsunk. most csak hallgattam és hallgattattam. szavaink kapaszkodtak egymásba, nem testrészeink. úgy láttam, élvezi, és talán őt is izgatja ez a játék. aztán megtörtént. és elvesztettem. de miért nem iszol?" kortyoltam egyet az italomból; végigmarattam a torkom. "semmiség, de hiszen tudod. mindig tovább kell tudni lépni. most jól bebaszok, aztán baszok." Té egyszerű összetett mondataira mindig az volt jellemző, hogy tőmondatok. vagyis csak tövek. olyan tövek, amiket legszívesebben beleerőszakolna valakibe. a csáberő minimális jelölőinek Té nagymestere volt. persze ehhez az kellett, hogy a nőkből se nézzen ki sokkal többet. lehajtottam az italom, és kilptem az ajtón. hazafelé rájöttem, hogy Té ezúttal egy olyan Másikkal akadhatott össze, akire nem a szentimentális tőről-metszettség, hanem inkább a vad tőmetszés lehetett jellemző. Tét egyszerűen szólva kiherélték - ennyit a visszatartott testiségről és a tabula lázáról. később azt álmodtam, hogy szarvas vagyok, és Artemisz rám talál az erdőben. szemben állunk egymással, az istennő felhúzza az íjat. tudom, hogy nincs értelme elfutnom. látom a szemeit, és meglepetésemre izgalmat vélek felfedezni bennük. ekkor meggondolja magát. megfordul. elmegy. megmaradok. felébredek. a reggeli hírekben Té hajnali ámokfutása. lassan kortyolgatom a reggeli kávét. ma valaminek történnie kell!