1. ki kell hámoznom a hangok orgiájából azt az éles vonyítást, ami én vagyok. ha ezt megteszem, úgy érezhetem majd magam, mint egy üres teremben, ahol csupán az elrongálódott vezetékből ki-kiszökő áramdarabkák világítják meg a kopasz falakat, és az eldobott csikkektől hangos linóleumot. egy székben ülök, és hallom, amint elvonulnak előttem az alakok. cetlit nyomnak kezembe, érvényesítem, majd visszaadom a belépőt. mindenki nagyon várja már, hogy átessen ezen az unalmas ceremónián. a vonyítás üldözte őket idáig, és most arra várnak, hogy a bálterembe beszabadulva saját hangjukat se hallhassák. pingvinek járkálnak benn itallal teli tálcákkal, a képzelőerőt maximumig fokozó lenge ruhácskákban úszkáló sellők simulnak hozzá a boldog vendégekhez. zenekar játszik a színpadon, a dobos eksztázisban. az énekes kellemes baritonja a hölgyeket egyre közelebb csalogatja a színpadhoz, a férfiak hamarosan a játékterem bejáratánál gyülekeznek. egy pillanatban minden elborul. egy hölgy elesik, minden szempár az esendőre vetül. egy pillanatra csend lesz. felhallatszik a távolból a vonyítás (kutyák, sziréna, családi perpatvar?). kint ülök a székben. a letépett jegydarabokkal törölgetem a szemem, de már nem bírom sokáig.
No comments:
Post a Comment