- -- --(((-_-)

ez most amolyan (emlékeztető) lesz, hogy legközelebbi alkalommal, amikor erre tévedek, lássam, mit is kellene bővebben kifejtenem, igazodva az utóbbi napok ingereihez, élményeihez. például egy bejegyzés vár a kierkegaard-blogomon (nem is számítva az olvasónaplót, jaj!), mivel a hermeneutikával kapcsolatos gyötrelmek és örömök olvasásakor belefutottam (de tényleg így, szóval nagy sebességgel, váratlanul, stb.) egy bizonyos Caputo nevű emberkébe, aki a múlt század végén kipattintotta agyából a radikális hermeneutikát teljes fegyverzetben, páncélvetővel a vállán. tette mindezt kedves dánom felhasználásával, és pont Az ismétlés kapcsán, így amíg a könyvet valahogy be nem szerzem és el nem olvasom (úgy tűnik, ez komolyan szándékomban áll - talán MTA?), legalább egy közepes hosszúságú megjegyzést megérdemel a csóka. ez tehát az egyik. a másik az, hogy újra felfedeztem egyik kedvenc bandám (ők is meglehetősen szélsőséges helyet foglalnak el zenei palettámon, nevezetesen psychotrance a műfajuk - és ez nem teknő!), az Orbitalt. a banda időközben feloszlott, de tartottak egy búcsúbulit 2004-ben Glastonburyben, kidobtak egy kétCD-s válogatást róla, amin ráadásul egy-két számra ráismertem. lényeg a lényeg, hogy ők egy testvérpár, és miután elváltak útjaik, szólókarrierbe kezdtek. mindketten összeraktak egy-egy lemezt, és ezekből látható a két tesó eltérő ízlése. az egyik csinált egy meglehetősen beteg, de igényes, effektekkel és hangokkal széttrancsírozott albumot, a másik pedig egy lírai, a klasszikus vonulatot és gyönyörű énekhangot sem nélkülöző válogatást. mindkettő szenzációs, hallgatom is rendesen őket. kábé ennyi. ízelítőként egy Orbital-sláger. (és érdekes lesz megnézni legközelebb, már ha lesz legközelebb, hogyan is fest ez a zene a két ellenkező pólus felől).

(-_-))...

(fusszball) Gera óriási gólt lőtt, csapata, a Fulham pedig mindenki óriási meglepetésére megverte a Vörös Ördögöket (mondanom sem kell, Bumfordi Vén Rúni az utolsó percekben kiállíttatta magát). a magyar ligában is potyogtak a gólok, leginkább az utolsó percekben, de újból rájöttem, hogy nagyon hiányzik az FTC ebből a gyenge bajnokságból, ráadásul bízhatunk abban, hogy az angolok egy ideig még maradnak, és valóban feltuningolják kissé a "világ leghíresebb magyar csapatát". ezen a tituluson a közelmúltban meglepődött valaki, de máig nem tudom, hogy a szintaxis vagy a referencia miatt-é. az onlájn fociban "laza játékkal" legyaláztam az utolsó előtti helyezettet. az új összeállítás így nem volt annyira szokatlan a virtuális kölköknek. kzilabdában újabb 2 pont, második hely, kosárban egypontos zakó hosszabbítás után.
(rídingkomprihensön) többnyire Filoramo jólérthető gnosztikatörténetét olvasgattam, reményeim szerint meg még vár rám egy kis Eco, meg néhány oldal Foucault - hacsak be nem alszom addig. egyre csak gyarapodik a lista, amit a Pendragon-tanulmányhoz elolvasandó szövegek alkotnak. ma egy kis ontológiai hermeneutikával bővítettem a sort. szar dolog ennyi mindent olvasni egyszerre, de máshogyan sajnos nem megy. nyár előtt össze kéne állnia a tanulmány vázának, megírni valószínűleg úgysem fogom a hőség kezdetére.

mindenekelőtt, a gól.

szóval ez történt ma. volt még egy kis beszélgetés a blogon, mivel egy felhasználó még mindig kitart amellett, hogy Radcliffe Udolphója igenis megjelent magyarul. kíváncsi vagyok a végeredményre, de szerintem a srác pofára esik. valamit nagyon összekutyult. nem ilyen formában próbálom majd ezentúl megírni az élméyneket, de most így sikerült. néha jó ez az egyszerűség a rébuszok helyett.

quiero paz

...mert tényleg békét akarok. amikor Gotan Projectet hallgatok, egyszerűnek is tűnik a project. Oh, los argentinos! De azután, a stop gomb lenyomásával, majd egy könyv elalvás előtti olvasgatásával lassacskán szertefoszlik a remény, és tudom, hogy felkelés után mindent újra kell majd kezdenem.
Kittler szerint az 1900-as évek le- vagy feljegyzőrendszere (ahogy tetszik) az őrület és a betagség közötti viszonyt szépen átcsoportosította az őrület és az írás rendszerébe. Rilke például élete végéig ódzkodott attól, hogy a fejében holmi analitikus matasson - már elkezdte a kezelést, de aztán az utolsó pillanatban megfutamodott. A megnyerő Herr Freudtól egész életében kirázta a hideg. Ha egy pillantást veszünk a Malte Laurids Brigge feljegyzéseire ennek ismeretében, szomorúan csóválhatjuk a fejünket: hát miért is nem öntötte ki szívét-lelkét ez az érzékeny fiatalember egy hozzáértő előtt? Tegyük hozzá, ha ez megtörténik, baszhatjuk Malte feljegyzéseit - Rilkének nem lesz szüksége arra, hogy érzéseit, elfojtott gyötrelmeit és vágyait betűk formájában egy papírlapra transzponálja.
kíváncsi lennék arra, hány szorongó ember utazik minden reggel a hugyszagú budapesti tömegközlekedés lestrapált járművein. néha úgy rémlik, elkapok egy-egy tekintetet, de lehet, hogy csak a mocskos ablakok tréfálnak meg. utálom, amikor síri csend honol a járművökön, a kivétel talán csak a metró, ahol normálisan nem is lehetne beszélgetni, olyan hangosan vonulnak megállóról megállóra a vénséges szovjet kasznik.
Most akkor Cholnoky Viktornak kéne igazat adnunk, aki azt állította, hogy a világot mindig a beteg emberek vitték előbbre (hogy aztán az egészségesel learathassák a babérokat)? A meglehetősen romantikus ízű véleményben azért van némi igazság, bár a tényekről nehezen lehetne csak lehántani az előítéleteket, ezeken belül saját beidegződéseinket is (a művészek vagy drogosok vagy buzik vagy alapból betegek vagy isznak mint a gödény vagy rossz társaságba sodorta őket a végzet, ahol mindenki vagy drogos volt vagy buzi vagy alapból hülye, stb.) Ezt nevezném szűklátókörűségnek.
legtöbben neurotikusak vagyunk. ez alapból nem lenne baj. senkit nem kólint fejbe egy ki tudja honnan érkező üzenet (palackban) vagy egy közepes hangerővel kiejtett cikornyásan magyaros káromkodás. csakhogy hatás... és ellenhatás. ha mindenki egy kis bura alatt sétálgatna egész élete során, valószínűleg el lenne magával az emberiség. de sajna arra rendeltettünk, hogy megtanuljunk egymás mellett élni, és hasonlók. így tehát tűrőképességtől kezdve minden olyan speciális felszerelésre szükség van, amik segítségével úgy tudjuk megvédeni személyes auránkat (személyünket és különféle intim meg nem intim zónáinkat), hogy közben nem basszuk fel senki agyát sem. sem a villamoson, sem a nyugdíjbiztosító-intézet várótermében bilétát szorongatva.

(Té szűklátókörűsége mindazonáltal rendkívül idegesítő. a szóvirágok helyett előkerülhetnének végre a konkrétumok is. kíváncsi lennék például a részletekre mindenféle gyanús eseménnyel kapcsolatban. hol volt például a mai zászlófelvonás alatt? hol kolbászolt, miközben rendőrök lepték el a metropoliszt? estére esett be, miután az ajtó kinyitása után félig eszméletlenül bedőlt az előszobába. száradt vérrel kevert könny lepte be az arcát, és annyit suttogott, hogy "itt aztán mindenki megbolondult")

los pasos invertidos

a rossz idő dacára sokan ettek kapucniban, téli kabátban a város egyik sétálóutcájának étkezdéjében, a kihelyezett asztaloknál, székeknél. a lehullott morzsákat nem szedegették össze galambok, mert ők inkább összehúzták magukat valami titkos helyen. számukra ítéletidő tombolt, az emberek viszont mint a teremtés legtökéletesebb egyedei nem törődtek a kegyetlen időjárással. mikor a tornádó kifordította alapjaiból az egyik irodaházat, sokan csak legyintettek. este villám csapkodott mindenfelé, de magukról megfeledkezett emberek több emelet mélyen a föld alatt egy diszkógömb csillámló eufóriájától elkábulva üzekedtek a táncparketten. nem volt számukra más kiút. a vihar lassan elvonult, nyomait hetekig takarították a közterületfenntartók. máskor meg süt a nap. megtelik a tér öregasszonyokkal, akik vicsorítva szórják a mindenféle magokat kedves galambjaiknak. ilyenkor lépni nem lehet. néhányan meglendítik sétapálcáikat. hasztalan. a várudvarban délután csak apró foltokat világít meg a nap, de az is csak ablakról visszaverődő fény. néhányan valóban meg vannak győződve arról, hogy kabát maradhat a ruhatárban, ki lehet csak úgy menni egy szál vékony pólóban pihenni a szemközti múzeum kőlépcsőjére. turisták vánszorognak el előttem, magyaráznak a térkép felett, összedugják a fejüket. teljes a káosz. a város lelke ugyanis képtelen befogadni őket.

palackposta. a levél pecsétviasszal kódolva. óvatos vagyok. nehogy valami is... szóval nem akarok megszólalni, ha nem feltétlenül muszáj. az ablakon duruzsoló esőcseppek: zene füleimnek. gondolatban összeállítok egy kamaradarabot. nem tudom sokáig mellőzni az epikus dimenziót. hiányérzetem támad, ha nincsen történet, nincsenek szereplők, meg legalább egy-két halkan kisajtolt morféma. sajnálom, hogy nem én jöttem rá először, hogy a szívnek is van alkímiája.

(a klipnek semmi köze az alkímiához, egyszerűen csak nem tudok többet írni)

röhej

...az, hogy az előző bejegyzésbe rakott videót letiltották 'erőszak' címén. hogy mi volt benne erőszakos, azt nem értem. a klipp mindenesetre elérhető itt, bár ez egy hosszú mix, úh valószínűleg átvariálták. a suffer well legélvezhetőbb formájában pedig így található meg, bár elég fura gahan hangja. gondoltam, hogy egy stúdióalbum elkészítésekor megvannak a lehetőségek különböző csiszolgatási munkálatokhoz, de az eredeti verzió és ez kissé "ég és föld"-feeling.