...mert tényleg békét akarok. amikor Gotan Projectet hallgatok, egyszerűnek is tűnik a project. Oh, los argentinos! De azután, a stop gomb lenyomásával, majd egy könyv elalvás előtti olvasgatásával lassacskán szertefoszlik a remény, és tudom, hogy felkelés után mindent újra kell majd kezdenem.
Kittler szerint az 1900-as évek le- vagy feljegyzőrendszere (ahogy tetszik) az őrület és a betagség közötti viszonyt szépen átcsoportosította az őrület és az írás rendszerébe. Rilke például élete végéig ódzkodott attól, hogy a fejében holmi analitikus matasson - már elkezdte a kezelést, de aztán az utolsó pillanatban megfutamodott. A megnyerő Herr Freudtól egész életében kirázta a hideg. Ha egy pillantást veszünk a Malte Laurids Brigge feljegyzéseire ennek ismeretében, szomorúan csóválhatjuk a fejünket: hát miért is nem öntötte ki szívét-lelkét ez az érzékeny fiatalember egy hozzáértő előtt? Tegyük hozzá, ha ez megtörténik, baszhatjuk Malte feljegyzéseit - Rilkének nem lesz szüksége arra, hogy érzéseit, elfojtott gyötrelmeit és vágyait betűk formájában egy papírlapra transzponálja.
kíváncsi lennék arra, hány szorongó ember utazik minden reggel a hugyszagú budapesti tömegközlekedés lestrapált járművein. néha úgy rémlik, elkapok egy-egy tekintetet, de lehet, hogy csak a mocskos ablakok tréfálnak meg. utálom, amikor síri csend honol a járművökön, a kivétel talán csak a metró, ahol normálisan nem is lehetne beszélgetni, olyan hangosan vonulnak megállóról megállóra a vénséges szovjet kasznik.
Most akkor Cholnoky Viktornak kéne igazat adnunk, aki azt állította, hogy a világot mindig a beteg emberek vitték előbbre (hogy aztán az egészségesel learathassák a babérokat)? A meglehetősen romantikus ízű véleményben azért van némi igazság, bár a tényekről nehezen lehetne csak lehántani az előítéleteket, ezeken belül saját beidegződéseinket is (a művészek vagy drogosok vagy buzik vagy alapból betegek vagy isznak mint a gödény vagy rossz társaságba sodorta őket a végzet, ahol mindenki vagy drogos volt vagy buzi vagy alapból hülye, stb.) Ezt nevezném szűklátókörűségnek.
legtöbben neurotikusak vagyunk. ez alapból nem lenne baj. senkit nem kólint fejbe egy ki tudja honnan érkező üzenet (palackban) vagy egy közepes hangerővel kiejtett cikornyásan magyaros káromkodás. csakhogy hatás... és ellenhatás. ha mindenki egy kis bura alatt sétálgatna egész élete során, valószínűleg el lenne magával az emberiség. de sajna arra rendeltettünk, hogy megtanuljunk egymás mellett élni, és hasonlók. így tehát tűrőképességtől kezdve minden olyan speciális felszerelésre szükség van, amik segítségével úgy tudjuk megvédeni személyes auránkat (személyünket és különféle intim meg nem intim zónáinkat), hogy közben nem basszuk fel senki agyát sem. sem a villamoson, sem a nyugdíjbiztosító-intézet várótermében bilétát szorongatva.
(Té szűklátókörűsége mindazonáltal rendkívül idegesítő. a szóvirágok helyett előkerülhetnének végre a konkrétumok is. kíváncsi lennék például a részletekre mindenféle gyanús eseménnyel kapcsolatban. hol volt például a mai zászlófelvonás alatt? hol kolbászolt, miközben rendőrök lepték el a metropoliszt? estére esett be, miután az ajtó kinyitása után félig eszméletlenül bedőlt az előszobába. száradt vérrel kevert könny lepte be az arcát, és annyit suttogott, hogy "itt aztán mindenki megbolondult")
Kittler szerint az 1900-as évek le- vagy feljegyzőrendszere (ahogy tetszik) az őrület és a betagség közötti viszonyt szépen átcsoportosította az őrület és az írás rendszerébe. Rilke például élete végéig ódzkodott attól, hogy a fejében holmi analitikus matasson - már elkezdte a kezelést, de aztán az utolsó pillanatban megfutamodott. A megnyerő Herr Freudtól egész életében kirázta a hideg. Ha egy pillantást veszünk a Malte Laurids Brigge feljegyzéseire ennek ismeretében, szomorúan csóválhatjuk a fejünket: hát miért is nem öntötte ki szívét-lelkét ez az érzékeny fiatalember egy hozzáértő előtt? Tegyük hozzá, ha ez megtörténik, baszhatjuk Malte feljegyzéseit - Rilkének nem lesz szüksége arra, hogy érzéseit, elfojtott gyötrelmeit és vágyait betűk formájában egy papírlapra transzponálja.
kíváncsi lennék arra, hány szorongó ember utazik minden reggel a hugyszagú budapesti tömegközlekedés lestrapált járművein. néha úgy rémlik, elkapok egy-egy tekintetet, de lehet, hogy csak a mocskos ablakok tréfálnak meg. utálom, amikor síri csend honol a járművökön, a kivétel talán csak a metró, ahol normálisan nem is lehetne beszélgetni, olyan hangosan vonulnak megállóról megállóra a vénséges szovjet kasznik.
Most akkor Cholnoky Viktornak kéne igazat adnunk, aki azt állította, hogy a világot mindig a beteg emberek vitték előbbre (hogy aztán az egészségesel learathassák a babérokat)? A meglehetősen romantikus ízű véleményben azért van némi igazság, bár a tényekről nehezen lehetne csak lehántani az előítéleteket, ezeken belül saját beidegződéseinket is (a művészek vagy drogosok vagy buzik vagy alapból betegek vagy isznak mint a gödény vagy rossz társaságba sodorta őket a végzet, ahol mindenki vagy drogos volt vagy buzi vagy alapból hülye, stb.) Ezt nevezném szűklátókörűségnek.
legtöbben neurotikusak vagyunk. ez alapból nem lenne baj. senkit nem kólint fejbe egy ki tudja honnan érkező üzenet (palackban) vagy egy közepes hangerővel kiejtett cikornyásan magyaros káromkodás. csakhogy hatás... és ellenhatás. ha mindenki egy kis bura alatt sétálgatna egész élete során, valószínűleg el lenne magával az emberiség. de sajna arra rendeltettünk, hogy megtanuljunk egymás mellett élni, és hasonlók. így tehát tűrőképességtől kezdve minden olyan speciális felszerelésre szükség van, amik segítségével úgy tudjuk megvédeni személyes auránkat (személyünket és különféle intim meg nem intim zónáinkat), hogy közben nem basszuk fel senki agyát sem. sem a villamoson, sem a nyugdíjbiztosító-intézet várótermében bilétát szorongatva.
(Té szűklátókörűsége mindazonáltal rendkívül idegesítő. a szóvirágok helyett előkerülhetnének végre a konkrétumok is. kíváncsi lennék például a részletekre mindenféle gyanús eseménnyel kapcsolatban. hol volt például a mai zászlófelvonás alatt? hol kolbászolt, miközben rendőrök lepték el a metropoliszt? estére esett be, miután az ajtó kinyitása után félig eszméletlenül bedőlt az előszobába. száradt vérrel kevert könny lepte be az arcát, és annyit suttogott, hogy "itt aztán mindenki megbolondult")
No comments:
Post a Comment