az idei tavasz slágerszíne a lila (lilába hajló bordó, bordóba hajló lila). három lányon is ilyen színű felső van a dicső ojeszkában. az első az egyik számítógépnél ül tőlem kábé két órára, egy halom könyv van az asztalán, dolgozik serényen kora délután óta, egyszer láttam lemenni, akkor jó sokat trécselt a barátnőjével a könyvtárral szemben lévő bejárat kőlépcsőjén üldögélve. a második a középső sor egyik helyére ült le, hamarosan megjött igazán szimpatikus barátja is (és akkor itt most egy kitérő: szóval nem szabadna morcognom úgy, mint egy vénember, semmi közöm ahhoz, hogy egyes lányok kiket választanak maguk mellé, meg egyébként is, hajlamos vagyok elsőre - többnyire negatív - ítéletet hozni, egyszóval egyáltalán nem biztos, hogy a srác valójában antipatikus volt, ez csak egy póz, hogy mindenkit lehurrogok, meg bizonyára irígykedem. ennyi.) hamar el is húztak, úgy nézett ki, kábé egy számukra ismeretlen szó jelentését akarják megnézni egy lexikonban vagy egy vers első sorát akarták lecsekkolni. a harmadikat először a bejárattól balra láttam, néhány parkoló autó mögött telefonált. lila fölső - helyben vagyunk. aztán nemsokára itt ült a 380-asnál, jobbára karnyújtásnyira. korbecslés? gőzöm sincs. lényeg, hogy olvasgatott valamit, meg egy könyvre várt, és percenként leste a kivetítőt, néha már majdnem a földig hajolt, hogy ellásson odáig a könyvek között. nemrég kimentem cigizni, és akkor már az egyik polcra támaszkodva várt. visszajöttem, és szembejött. ez volt az utolsó (és egyben az első) pillantás. a szék immár hátrahúzva, jelezve, hogy valaki frissen távozott. ha odanyúlnék, bizonyára érezném is a testmeleget, bár most a nap is odasüt. régebben elkezdtem volna, hogy jaj, de jó lenne ha ezmegaz, ettől már fényévekre vagyok, ráadásul annyira nehéz akármilyen vágyat is támasztani (ezt úgy általában érzem, meg már le is strapáltam magam: nem vagyok vágytámasztó hangulatban, hiányzik a kontextus, hiányzik a blicc). persze ha még összefutnánk (félre: a könyvtár teljesen egyértelmű misztikuma!), nem vágnám földhöz a VilLex köteteit, vagy a II.9.22. számtalan könyvét. talán épp ellenkezőleg. de nem tudhatom. legközelebb valószínűleg nem ez az én fog itt fönn ülni, hanem valamilyen más hangulatban leledző szövet, foszlány, rojt. tőlem relatíve függetlenül.
No comments:
Post a Comment