na annak aztán tényleg nincs értelme, hogy tudom, kimegyek este a koncertre, mert itt lesz a közelben, és mert szeretem is ezt az alvilági muzsikát, és így, ilyen feltételek között most megelőzve a koncertet, beelőzve az időt, meggyorsítva a vágyat azt hallgatom, ami lesz, azaz amit majd órák múlva fogok majd hallgatni kerületem főterén, rengeteg ember között, némileg bealkoholizálva, meg várakozással teli, annak ellenére, hogy - mondom - csökkentem a meglepetés esélyét, bár azt is kell be kell vallanom, és ez persze nem valami katartikus gondolat, hogy élőben kissé különböző a hatás, mint most a laptop előtt gépelve, és ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy este gépelés helyett majd fejemet vesztve ugrálok, vagyis remélem, hanem mert ugye térhatás, és bármennyire is ugrálok, és hozza úgy a helyzet, hogy egyáltalán ugrálhatok az időben, a tér az más tészta. a tavalyi koncerttel (ugyanott ugyanaz ugyanúgy) az volt a bajom, hogy rosszul koreografáltam meg a helyezkedési együtthatókat, elnéztem a függvényeket, és a lapon kívülre szerkesztettem egy kört két ponton metsző egyenest, így tehát közel helyezkedtem a hangszórókhoz, a koncert után meg sípolt a fülem, és bár pont ma láttam egy kirakatban egy feliratot, miszerint aztán emiatt tényleg nem kell idegeskedni, nem kell felesleges stressz, ez egy alapvetően gyógyítható probléma, de én értelemszerűen akkor, egy évvel ezelőtt nem nagyon tudtam mit kezdeni, hiszen akkor még nem voltak ismereteim ezzel kapcsolatban, és ha csönd volt éjszaka a szobámban lefekvés előtt vagy amikor fürödtem, és hajöblítés végett lemerültem a kádmorajba, csak ez volt, a sípolás, és miután tisztában voltam azzal, hogy a nagy baj az, amikor már nem is lehet elkülönböztetni a sípolást a nem-sípolástól, igencsak megijedtem, amikor a mindennapok csendesebb mementóiban nem volt annyira feltűnő a halk zaj, az elmét egyáltalán nem cirógató, mindinkább basztató zörej, kaparászás, motozás. és ez így is volt sokáig, azaz nem érzékeltem másféle hanghatásokat, egészen kábé a munka ünnepének estéjén átélt karneválig, hiszen akkor teljesen spontán módon belekeveredtem egy koncert tömegébe, ott izzadtam és tomboltam ismeretlen fiatalok között, és nem mondanám, hogy szarul éreztem volna magam, csak hát a kabát, amely előbb rajtam, majd a kezemben, izzadtam mint az állat, és nagyon megkönnyebbültem, amikor végre kikeveredhettem az egészből, meg a zenekar is abbahagyta a zenei alapon történő felspanolást, izgalomkeltést, erekciót és izgalmat, szóval fellélegeztem, de aztán hazaérve újra a zörej, és akkor igen, bevillant a tavalyi év koncertje, és lehet, hogy tudatalatt annyira visszakívántam magam oda a kerületünk terére, hogy immár teljesen tudatosan feltettem az esti zenekar lemezét, no nem bakelit vagy cédé, hanem szimpla digitális formátum, empéhárom, laptopon, meg azt gondoltam, hogy nem árt egy kis felkészítő gépelés, így indulás előtt három órával, mert ki kell magamból írnom a feszkót, amit majd egy újabb fülsípoló szakasz okoz este vagy legalábbis majd meghallom ezt az idegesítő zizegést csendben, amikor majd újra egyedül leszek, távol a tértől, amelyet akkorra már amegtisztítanak a szeméttől a kerületi önkéntesek, és a hivatásos szemétszedők, guberátorok.
