Ha új év, akkor új remények - jó tudni, hogy fogadalmak híján legalább ezt mondogathatom magamban. Kizárólag magamnak, hiszen hajlamosabb vagyok rosszabbnak látni a helyzetet, mint valójában, vagy legalábbis erről győztek meg a (kívülről érkező) tapasztalatok. Úgy gondoltam, hogy a blogban visszatérek a magyar címekhez és a normális szerkesztéshez, valamint a gyakori agymenések helyett valami jóval evilágibb módon próbálom közreadni a gondolataimat. Miért van erre szükség? Saját megnyugtatásom végett, hiszen a blogot nem olvassa senki, így pedig - figyelembevéve és alkalmazva a mcluhani gondolatot "the medium is the message" - tulajdonképpen nincs. A blog ugyanis valami "köznek" szól, még ha nem is érkezik tonnányi komment az egyes bejegyzésekhez. A blogot márpedig azért tudják olvasni, mert elérhető. Azért lesz elérhető, mert valamilyen módon ismertté válik az oldal címe. Én még eddig az utolsó pontig sem jutottam el. Ez egy magánblog, én meg egy Nárcisz vagyok.
"Ne a tükröd okold, ha a képed ferde" - mondta valami Gogol nevű zavart egyén szűk kétszáz évvel ezelőtt. Milyen igaz! És mennyi áttételt rejt magában! Például: ne a papírt okold, ha a szöveged torzszülemény. Sajnos ez az utóbbi napok tapasztalata. Január végén konferenciát szervez az egyetem, én pedig azt gondoltam, hogy ezúttal beelőzöm saját magamat, és az előadás előtt megírom a majdan annak alapjául szolgáló tanulmányt. Jó másfél hete ezzel bajlódok, és miután ma sikerült valóban okos emberekkel beszélnem, újból ráébredtem arra, hogy komoly munka szükségeltetik ahhoz, hogy valami frappánsat tegyek le az asztalra.
A tanulmányban a fantasztikum "feloldásának" mediális lehetőségeit kutatom a fenséges fogalmának bevonásával, de a szövegem ahelyett, hogy egyre jobban összeállna, úgy válik valami szörnnyé a billentyűket koptató ujjaim alatt, illetve ezek felett, hogy ezt egyre nehezebb kontrollálnom. Két szöveget választottam, hogy az elméletieskedést némi gyakorlatiassággal ellensúlyozzam: Babits novelláján (ami az emberi húsról és csontról szól) már túlestem, most jönne az ún. nehezebb falat, Harsányi A kristálynézők című regénye, amelyet most olvasok újra. Rendkívül összetett szövegről van szó, még ha nyelvileg nem is állítható a kor ismert remekművei mellé. Harsányi a szövegen belül próbál meg valamiféle multimedialitást megvalósítani, még ha ez érthető okokból rendkívüli akadályokba is ütközik. A lényeg, hogy jegyzetelek, mint az ökör, aztán majd meglátom, mi lesz az eredménye.
A regény egy koncertleírással indul, amelynek során a narrátor Bach Máté-passiójának éteri hangulatát próbálja leképezni a szövegtérben. A két és félórás zeneművet tegnap töltöttem le, most is azt hallgatom, csodálatos. Vegyük úgy, hogy ennyi foganatja már volt is annak, hogy belekezdtem ebbe az idegölő tanulmányba.
"Ne a tükröd okold, ha a képed ferde" - mondta valami Gogol nevű zavart egyén szűk kétszáz évvel ezelőtt. Milyen igaz! És mennyi áttételt rejt magában! Például: ne a papírt okold, ha a szöveged torzszülemény. Sajnos ez az utóbbi napok tapasztalata. Január végén konferenciát szervez az egyetem, én pedig azt gondoltam, hogy ezúttal beelőzöm saját magamat, és az előadás előtt megírom a majdan annak alapjául szolgáló tanulmányt. Jó másfél hete ezzel bajlódok, és miután ma sikerült valóban okos emberekkel beszélnem, újból ráébredtem arra, hogy komoly munka szükségeltetik ahhoz, hogy valami frappánsat tegyek le az asztalra.
A tanulmányban a fantasztikum "feloldásának" mediális lehetőségeit kutatom a fenséges fogalmának bevonásával, de a szövegem ahelyett, hogy egyre jobban összeállna, úgy válik valami szörnnyé a billentyűket koptató ujjaim alatt, illetve ezek felett, hogy ezt egyre nehezebb kontrollálnom. Két szöveget választottam, hogy az elméletieskedést némi gyakorlatiassággal ellensúlyozzam: Babits novelláján (ami az emberi húsról és csontról szól) már túlestem, most jönne az ún. nehezebb falat, Harsányi A kristálynézők című regénye, amelyet most olvasok újra. Rendkívül összetett szövegről van szó, még ha nyelvileg nem is állítható a kor ismert remekművei mellé. Harsányi a szövegen belül próbál meg valamiféle multimedialitást megvalósítani, még ha ez érthető okokból rendkívüli akadályokba is ütközik. A lényeg, hogy jegyzetelek, mint az ökör, aztán majd meglátom, mi lesz az eredménye.
A regény egy koncertleírással indul, amelynek során a narrátor Bach Máté-passiójának éteri hangulatát próbálja leképezni a szövegtérben. A két és félórás zeneművet tegnap töltöttem le, most is azt hallgatom, csodálatos. Vegyük úgy, hogy ennyi foganatja már volt is annak, hogy belekezdtem ebbe az idegölő tanulmányba.
3 comments:
"hiszen a blogot nem olvassa senki,"
Ez azért nem egészen igaz...
A konferencia közös gondnak tűnik, bár ahol én tartok a készülésben (azaz sehol), annak alapján csak irigykedéssel tudok tekinteni az eredetien (tőke)fölhalmozott nevek özönére. (Árjára.)
Sokkal nyomasztóbb az a kioktatás, melyet ma kaptam, hogysem könnyen túltegyem rajta magam. ("Egy tudományos munka írásához a tudományos munka írásának alapvető szabályait nem lehet megkerülni.") Ennek oka: lábjegyzetelés-hiány. Másik ok: gyűlölöm az irodalomtudományt, és pont. (Néha már arra: talán az irodalmat is?)
No de figyelmet nem terelni, zene bekapcs. Szövegnek hangot, föltekerés.
Bocs, a megjegyzés tényleg elhamarkodott volt...
A tanulmánnyal egyébként jelenleg úgy vagyok, hogy "bárcsak még el sem kezdtem volna". A lábjegyzeteléssel éppen nincsen bajom, inkább azzal, hogy érthetően fogjam össze a témát. Tehát a mérleg egyik serpenyőjén kb. 15 oldal, a másikon viszont a sokkal nehezebb kétely (kérdőjelhalmaz).
De egyébként már maga a komment ténye is meglepett.
Ave!
Inkább én voltam elhamarkodott (no nem a komment tényével, inkább tartalmával), kissé rossz hangulatomban írtam, ami már Goethe szerint is rosszat jelent (és akkor még az Álmoskönyvekről nem is beszéltem).
Szerintem ne bánkódj (idegeskedj) azon, hogy(ha) nem lesz elég világosan összefogott/összefogható a szöveg; általában a világos összefogottság képzete egyébként is csak a szövegalkotóban él, a befogadó így is úgy is másféle struktúrát hoz létre belőle, mint a szerző, és talán összefogottabbat is, mint hinnéd. Ha formailag rendben lesz a dolog, akkor rendben lesz, hidd el.
Én ma ülök neki létrehozni a csontvázat. Holnaptól kezdve teszem rá (terv szerint) az élő húst.
Post a Comment