Az utóbbi hetekben többször ébredtem arra, hogy sötét van, lévén az éjjel leesett hó átláthatatlan réteget képezett tetőablakaimon. Fura, hogy ez az elsötétülés éppen akkor válik újból megszokottá (az elmúlt 3-4 évből nem emlékszem hatalmas hótömegre), amikor öreg macskám is kezdi elveszíteni látását. Szomorú, de várható volt. Tizenhat kényelmes év nehezedik vállaira - már ha élhetek ezzel a komplex képzavarral. Ugyanakkor az is fura, mennyire képes megbolygatni a mindennapokat a filozófiai-pszichológiai gondolkodás: ez mostanában azért nyomasztó, mert le tudom vezetni azt, hogy tulajdonképpen nem akarok segíteni a macskámon. A rokonságban két állatorvos is van, így könnyűszerrel rácsörgethetnék bármelyikükre, hogy akkor mi is a teendő a háziállat szemén éppen képződő hályog esetén. Műtét? Belenyugvás? Eddig nem tettem meg, azaz nem akarom, mivel ha nagyon akarnám, megtenném. Mindig elfelejtem (hülye indok), tologatom, halasztgatom a hívást, de ez a passzivitás nem eredhet sem látens, a macska életműködésére vonatkozó ismeretekből, sem bizonytalanságból (a macskám ugyanis tényleg kezdi elveszteni a látását: gondosan betájolja magát ugrás, és egyéb mozdulatok előtt, ha úgy csillan meg a szemén a fény, látni valami zöldes réteget, ha pedig odadugom az ujját az orrához, nem reagál, és megijed, amikor hozzáérek), tehát az ok egész egyszerűen az, hogy "nem akarom beleavatkozni a természetes folyamatokba". Na mindegy, ez a gondolatfutam arra jó volt, hogy írás után rögtön levágtassak, és telefonáljak egyet.
Közben jól rápunnyadtam a befejezett doga katarzissal felérő befejezésére. Csak egy-két nappal ezelőtt tértem vissza a szövegvilágba, felváltva olvasva Heideggert, a Thomka Beáta születésnapjára összeállított fura kötetet (van benne jó néhány tanulmány, meg Márton László-fordítás, és Parti Nagy-futam is), és tegnaptól Ruis Zafón Angyali játszmáját, ami egy amolyan ponyvába ojtott Eco vagy Borges, de a srác sikere abból is látszik, hogy az eladási listákat tekintve (azt hiszem, európai, de mindegy, ez is jelent valamit) tavaly ötödik volt a denbráun, meg a sztefanimejjer mögött. Ez pedig nem semmi. Ráadásul a regény is izgalmasnak tűnik, igaz, 60 oldal után nem vonhatok le messzemenő következtetéseket. Az alapok mindenesetre stabilnak tűnik, beszippantás-együttható (a Nulla és az Egy határértékei között) úgy 0.6-0.7 között - maradjunk ennyiben. Heideggernél elértem a híres-hírhedt Angst kifejtéséhez, érdekes lesz majd összevetni a Dán szorongás-fogalmával! A közelmúltban elolvasott részek egyébként nagyon izgalmasak voltak (értelmezés, megértés, kijelentés), bár azt nem mondanám, hogy egy-az-egyben tudnék róla érthető kiselőadást tartani. De... változatlanul bízom a jegyzeteimben és abban, hogy a könyv felénél majd még jobban öszvecsingolódnak azok a horizontok...
Pénteken - első alkalommal - összeültünk műhelyformába, mint azt már jó korán, még a konferencia előtt megbeszéltük. Tervek - azok vannak. Kérdés, mennyiben konvergál majd a teória a praxishoz. Előzetesen megbeszéltük, hogy textúrákat fogunk szaggatni, és verbális pankrációt vívunk majd. Hogy is mondjam? "Az előzetesen megképzett várakozás jelentéspotenciállal bír a megvalósítást illetően." Huh.
Közben jól rápunnyadtam a befejezett doga katarzissal felérő befejezésére. Csak egy-két nappal ezelőtt tértem vissza a szövegvilágba, felváltva olvasva Heideggert, a Thomka Beáta születésnapjára összeállított fura kötetet (van benne jó néhány tanulmány, meg Márton László-fordítás, és Parti Nagy-futam is), és tegnaptól Ruis Zafón Angyali játszmáját, ami egy amolyan ponyvába ojtott Eco vagy Borges, de a srác sikere abból is látszik, hogy az eladási listákat tekintve (azt hiszem, európai, de mindegy, ez is jelent valamit) tavaly ötödik volt a denbráun, meg a sztefanimejjer mögött. Ez pedig nem semmi. Ráadásul a regény is izgalmasnak tűnik, igaz, 60 oldal után nem vonhatok le messzemenő következtetéseket. Az alapok mindenesetre stabilnak tűnik, beszippantás-együttható (a Nulla és az Egy határértékei között) úgy 0.6-0.7 között - maradjunk ennyiben. Heideggernél elértem a híres-hírhedt Angst kifejtéséhez, érdekes lesz majd összevetni a Dán szorongás-fogalmával! A közelmúltban elolvasott részek egyébként nagyon izgalmasak voltak (értelmezés, megértés, kijelentés), bár azt nem mondanám, hogy egy-az-egyben tudnék róla érthető kiselőadást tartani. De... változatlanul bízom a jegyzeteimben és abban, hogy a könyv felénél majd még jobban öszvecsingolódnak azok a horizontok...
Pénteken - első alkalommal - összeültünk műhelyformába, mint azt már jó korán, még a konferencia előtt megbeszéltük. Tervek - azok vannak. Kérdés, mennyiben konvergál majd a teória a praxishoz. Előzetesen megbeszéltük, hogy textúrákat fogunk szaggatni, és verbális pankrációt vívunk majd. Hogy is mondjam? "Az előzetesen megképzett várakozás jelentéspotenciállal bír a megvalósítást illetően." Huh.
No comments:
Post a Comment