Az eső tisztító erejű. Kisöpri a bágyadt meleget, ablakomon kopog. Talán valami ritmust ad, de arra ott van az óraketyegés, a mobilcsörgés, a fazekak zöreje vagy a zene üteme. Valahogy megpróbálom bezárni az órákat egy gyufásskatulyába, de akármennyire próbálkozom, csak a perceket sikerül eldugnom - a nap egészéhez képest tulajdonképpen csak perceket alszom. Ez a néhány óra nehéz ébredést, de annál sikeresebb délutánt eredményez, már ha egy szöveg olvasásánál lehet egyáltalán sikerről beszélni. Mint egy hurok, lassan körbetekergő kötél, annyi levegőt hagy, hogy egy-két szót csak nagyon sok idő leforgása alatt rághassak meg rendesen. Vagyis... azt gondolom, valami hasonlóról szólna ez az egész.
No comments:
Post a Comment