A háromnapos írásfolyammal együtt Veszprémbe zúdultam. Azóta pedig már vissza is tértem Pöstre. Jobban mondva: Budára. Veszprém lenyűgözött, de jól tettem, hogy nem vittem fényképezőgépet, mert két napon át esett az eső. Biztonságban érezhettük magunkat a várkerület (ez egy fővárosi beidegződés, lehetne Várat is mondani) szélén elhelyezkedő egyetemi épületben, ami inkább hasonlított egy múzeumhoz a varázslatos kiskerttel együtt. A konferencia elcsúszott, már időrendileg, így aztán a második nap utolsó előadójaként kerültem sorra, vita pedig nem is követte a hozzászólásom, mivel nem jutott erre idő. Mindenesetre pozitív visszajelzéseket kaptam. Noha nem mondhatom, hogy szó szerint bekerültem volna egy társaságba, legalább megismertek, és ha lesz alkalmam néhány év múlva újból eljutni a konferencia következő etapjára, legalább ismerősök közé kerülök. Jó volt látni, hogy az előadók szinte családtagokként viselkedtek egymással, ugyanakkor egy-két kivételtől eltekintve abszolút befogadó módon viselkedtek, ugyanakkor nem tűnt úgy, hogy megjátszanák ezt a viselkedést. Sok jóban volt részem, nagyjából elégedett is vagyok a teljesítményemmel. A problémát jelenleg az okozza, hogy ugye előzetes terveim szerint hétfőtől kezdetét veszi a munkakeresés, ráadásul a szigorú irányelvek mentén, azaz nem szabad, hogy egy hetemet durván lekösse a munkába-menetel-jövetel, valamint a munka - időt kell szakítanom arra, hogy a körülményekhez képest a legtöbb időt szakíthassam a kutatásra, hiszen így, a konferencia után még biztosabb vagyok abban, hogy valamikor, évekkel később lesz némi keresnivalóm ebben a körben. Ha nem is pont ebben a körben. Hanem abban. Lényegében mindegy. Ma már túl vagyok egy szimbolikus takarításon, rendezgetésen, összeírtam a feladataimat is. A legközelebbi bejegyzés talán jó hírekről szól majd. Ugyanakkor egy időre befejezem a komolykodást. Átszabom az írásképet.
No comments:
Post a Comment