fog

Az írás szituáltsága (kontextusa) hasonló a megszokotthoz, de mégsem. A gép előtt ülök, de mivel bal kezemmel jéggel töltött műanyag zacskót szorítok begyulladt fogamra, kénytelen vagyok egy kézzel, ráadásul többnyire egy ujjal gépelni. Persze lehetne rosszabb is. Felesleges részletekbe gabalyodnom a cirka három héttel ezelőtt kezdődött fogmizériával kapcsolatban, a lényeg, hogy a gyökérkezelések, öblítések, vattacsomók dacára úgy tűnik, évek óta egy Gauloises-cigisdobozba és ezen belül egy papírzsebkendőbe bugyolált első kihúzott fogam társat kap nagy magányában. Pedig minden tőlem telhetőt megtettem, sajna harmadszor durrant be a jobb hátsó 6-os őrlő. Szegényke. Éppen ezért ez a kép lesz az egyetlen archívum - az illusztris testrész a bal alsó szegmensben látható, a gyökerek környékén halvány fekete folt, nos, az volt a kezdet gyulladás...

Most viccesen rátérhetnék arra, mit fogok csinálni az elkövetkezendő napokban, de nem csapom le ezt a magas labdát. Lassacskán, de adódnak mindenféle feladatok, már úgy értem olyanok, amelyekért komolyabb ("komolyabb") pénzösszegeket is zsebre tehetek. Nagy a terhelés - még mindig -, de ha holnap tényleg megszabadítanak berzenkedő fogamtól, talán egy gonddal kevesebb lesz. Nyugodtan élvezhetem egy mezőváros nyugalmát, olvashatok-írhatok, korrektúrázhatok, agyalhatok, nem beszélve T.-ről, akinek mindezt, de a nyugalmat mindenképpen köszönhetem. Az előző bejegyzésben foglalt ígéretet nem tartottam be, azaz nem szabtam át az írásképet - azt hiszem, hogy ehhez kissé nyugodtabb körülményekre van szükségem. De segíthet egy három hét után kényelmesen elfogyasztott vacsora, egy recenziót bevégző mondatzáró írásjel, vagy egy kis pénzmag is.