...

Vannak rossz napok, és ez egy ilyen. Nem elég, hogy kriptahangulat uralkodik a munkahelyemen, új főnököt kaptunk, és megint csak jóval ebédidő után sikerült rendesen megebédelnem, hazaérve semmi újat nem tudtam hozzábökni a szövegemhez, még a Fradi is bénázik, de nagyon. Ilyen napokon kellene gyakorolnom a saját pszichémbe való elmélyülést, a mantrázást, a türelmet, de leginkább az önmérsékletet, és a nyugalom szobraként kellene klasszikus zenét hallgatnom a fotelemben ülve. Na de ugye ha egyszer adott egy ilyen borús alaphangulat, nehéz kifordulnom önnönmagamból. Jó lenne, ha ezzel a - jelenlegi hangulatomhoz képest igencsak szerény - dühkitöréssel egy csapásra lehiggadnék, de ha adott ez az órák óta húzódó sötét alaptónus, nehéz lesz egyáltalán "egyeneset rúgnom a labdába", vagy tiszta szívvel leírnom azt, hogy 'huh, ennyi, máris jobb'. Felesleges is fokozni, holnap új nap virrad, és a májusi nyár visszahozza majd a derűs pillanatokat, és legfeljebb örömkönnyeket fogok hullatni, amikor megkapom az első negatív feed-backet, érkezzen az akárhonnan.