Együtt-állás

Robotolok. Nincs is rá más szó. Egy pillanat alatt elérek a buszmegállótól a bekötőúton át hazáig - csak arra eszmélek nap mint nap, hogy lassan előbukkan a ház a kertben álló szomorú fűz mögött. Vajon mit csinálhatok ezalatt az öt-hat perc alatt? Soha nem tudom visszaidézni. Jár az agyam, minden máson, csak nem ezen az izzasztó, unalmas munkán, amibe egyre inkább beletanulok és egyúttal belesüppedek. Különböző munkatársak dicsérgetnek meg e-mailen, hogy milyen ügyes vagyok, hogy észrevettem ezt meg azt, "jól van, csak így tovább", de ezektől a momentumoktól legszívesebben szabadulnék. Főleg, hogy folyamatosan áll a bál, a munkafolyamatot impotens szervezők irányítják, a team maga a megtestesült kula. Minden szempontból.
Szóval egyik nap hazafelé egy pillanatra egybefolyott és tér és idő (ahogy mifelénk mondani szokás): a szemafor előtt álltam (sorompó régóta nincs, a sofőrök és a gyalogosok figyelmére és türelmére van bízva az egész), néztem a tovatűnő nikkelkígyót, amely hangtalanul robogott tova Esztergom felé, közben meg ment le a nap, gyéren sütött, csend volt, csupán a volt bakterház előtt parkoló kamionokból kiszűrődő rádióműsort lehetett hallani. Aztán vége is lett a jelenésnek, továbbindultam, hazaértem, ettem, néztem ki a fejemből, stb. Ahogyan már közel fél éve (madre de dios!).

Aztán amikor egybefolyás nincs, akkor csak furcsa véletlenek, együttállások tarkítják az unalmas hétköznapokat. Talán a karma? Mert egyébként miért néztük volna meg pont azt a filmet, amelyben Mahler szól, az a zeneszerző, aki egy verseskötetet inspirált, egy olyan verseskötetet, amely éppen olvasásra vár a polcomon? És mert egyébként miért pont akkor van rajtam az FC Barcelona eltéveszthetetlen címerével tarkított tísört, amikor elsuhan mellettem volt spanyol tanárom (vagy legalábbis úgy véltem, ő az)? Ha vacillált is, a pólóról biztos beugrott neki a néhány évvel ezelőtti szerencsétlenkedés a spanyol nyelvvizsgára készülő fiatalúrról, aki buta, de lelkes volt minden alkalommal, ha éppen nem kínozták különböző álmok és vágyak, azaz amikor rá tudott koncentrálni a földkerekség egyik legdallamosabb, és legerotikusabb nyelvére. Ó, azok az erotikus nyelvek!