Trivulzió a szomorkás Rákospalotáról bandukolt haza, és azon morfondírozott, hogyan is juthatott el az egyik fiumei gomila osztrigái mellől a gyorséttermekhez. aranyfogát az imént adta be a bizományiba. annyira megkönnyebbült viszont, hogy az utcán táncba kezdett. olyan mozdulatokkal dobálta magát, mintha egy mellúszót kereszteztek volna egy James Brownnal. (Micsoda kitolás lenne hősömmel, ha most grog helyett abszintot adnék a kezébe? Ne merészeld!) Trivulzió számos grogot hajtott le a torkán, de felháborodottan vette tudomásul, hogy felvizezték, és eperpálinkát sem mérnek már. ahogy elhagyta a hangulatostól nagyon messze járó intézményt, különös érzés kerítette hatalmába. zúgást hallott a fülében, és hirtelen itt termett mellettem.
illetve inkább helyet cseréltünk. mert két dudás nem fér meg egy csárdában. így hallottam legalábbis azzal a matróztól, akivel a Puerta Donna fedélzetén utaztunk a tengeren, sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem esett nehezemre elbánni a gazfickókkal Brazíliában, egy hamis orvossal Fiumében, és a kocsmárossal a Ferencvárosban, ha éppen úri kedve úgy tartotta, hogy nem azt a bort szolgálta fel, amit kértem.
illetve inkább helyet cseréltünk. mert két dudás nem fér meg egy csárdában. így hallottam legalábbis azzal a matróztól, akivel a Puerta Donna fedélzetén utaztunk a tengeren, sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem esett nehezemre elbánni a gazfickókkal Brazíliában, egy hamis orvossal Fiumében, és a kocsmárossal a Ferencvárosban, ha éppen úri kedve úgy tartotta, hogy nem azt a bort szolgálta fel, amit kértem.
