20070823

las cosas imposibles no son imposibles en la realidad

Azt, hogy nincsenek lehetetlenek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar labdarúgóválogatott szó szerint lemosta a pályáról a világbajnok digókat. Ami nem tetszik, hogy a meccs bevételének felét rögtön szétosztogatták a szakvezetők és a játékosok között. Hát, nem kellett volna. Nagyon szurkolok Várhidi fiatal csapatának, de félek, a magyar-olasz lesz az új kapitány érájának magyar-német sikere, azaz a ködgép, ami után elködösítve busongunk a sikeres barátságos meccs utáni első "komoly" fellépésen, hogy végülis semmi nem változott. Megint azért drukkolhatok, aminek annak idején (Lotyár működésekor), nevezetesen, hogy maradjon sokáig együtt ez a csapat - ugyanis lehetne keresnivalónk!
Azt, hogy nincsenek lehetetlenek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy túléltük a cégnél a "top management" látogatását. Nem volt vérengzés, és íme, a túlzott beszariság is meghozta az eredményét: a raport alkalmával egy fejes állítólag megkérdezte, nálunk mindeig ekkora-e a csönd... Hehe. Más kérdés, hogy egy svéd sajnos nem tudott elrugaszkodni hazája higiénikus beállítódásától: a színeváltozott klotyópapírt nemes egyszerűséggel bedobta a kukába a női vécében, ami ott bűzölgött egy ideig. Fordított helyzetben én vigyáznék, nehogy svédországi vécét a saját ürülékemmel szennyezzek, de mindegy. Ez is mutatja, hogy a magyar talán lehetne kulturált nemzet, az azonban biztos, hogy a svédek barbárok! A környezetszennyezés csak mítosz - ezek a tejfölfejű vikingcsökevények egyszerűen nemtörődöm nomádok. Jelen látogatásuk alkalmával bemutatták.
Nincsenek lehetetlenek, legalábbis szeretném elhitetni magammal, ugyanis hétvégére rengeteg névjegyet kéne berögzítenem a már elfeledettnek hitt munka keretében. Értsd: néhány órányi gépelést kéne bezsúfolni nyócóra munka, egy esti rádiózás, egy búcsúbuli, és még sok más mellé. Talán menni fog, talán nem. Ha a lehetőségeket feladatokká konvergálom, máshogy látom a dolgokat. ez pediglen most feladat - no persze sem a bulit, sem a munkát, sem a rádiózást nem fogom kihagyni. Sőt!...

20070814

charla 2

Letöltöttem egyhetes szabadságomat, ami szubjektíve inkább felért egy hónappal. Badacsonytördemic nevét nehezen tanultam meg, eleinte azt hittem, ez csak valami mese, márminthogy létezik ilyen település. Kiderült, létezik, teljes valójában, vannak benne házak, kisbolt, templom, még bicikliket is lehet kölcsönözni, mintha éppen Amszterdamban szelnénka téhácés levegőt. A téhácé nem is hiányzott, biztosítva voltunk alkohollal, ennivalóval, egy pöpec kis szállással, jó társasággal, és egy drogos házigazdával, bár ez utóbbi "efitenont" mi aggattuk az egész Fekete István-korpuszt birtokló Ateszra, aki meglehetősen dezilluzionált állapotban bukkant fel kétszer is, mintha valami kísértet szállt volna közénk, majd a frissen kapott pénz birtokában indult volna el gombászni, és ezzel el is mondtam mindent. Fürödtünk a Balatonban, úgy általában jól szórakoztunk. Első nap kissé magatehetetlenül szemléltem magam körül a mozgást, aztán azt hiszem, sikerült felvennem a fonalat. Hazafelé csak az aberrált, hogy egy hirtelenjötte ső miatt nem tudtam felvenni az időközben megérkezett könyveket, amiket onlájn rendeltem. Na igen, lassacskán, de kezdek posztmodernizálódni. Szombaton ez is megtörtént, de ekkor meg az aberrált, hogy inter-nyet. Végül jóra fordultak a dolgok, mintha legalábbis egy mesében caplattam volna. Emesével bóklásztunk, vásárolgattunk, majd együtt voltunk vasárnap délutánig. Hétfőn immár a Sziget várt ránk. Délután mentünk ki alapozgatni, széjjelnézni, lassan összefutottunk a többiekkel is. Az esti Tool éppenséggel nem hagyott bennem maradandó nyomot, viszont a koncert felénél kikecmeregve az arcok közül, kikértem a zsidó rabbi tanácsát nem is 10, hanem 20 forintért. Röhejes lehettem, amint kicsit részegen hallgattam Slomó beszámolóját a zsidó hermeneutika értelmezési hagyományiról, a psatról, meg a midrásról, aztán még nagyobb volt a döbb-döbb-döbb, mikor kedden hazaérkezve megtudtam, a budapesti főrabbival beszélgettem. Huss! Nem elég, hogy a fickó csak 28 éves, még körülmetélésre is szakosodott (ez azért poén, mert a holocaust óta nem avattak Bp-en főrabbit, így a fityma eltávolítását súlyos pénzekért oldották meg Izraelben, meg máshun - persze lehet, hogy félreértek valamit, ez a zsidó kultúra nekem kicsit kínai). A szeptember közeledtével "tanulmányi" téren is próbálom összeszedegetni magam: elkezdtem anyagot gyűjteni a PHD-dogához, közben persze folymatosan gyűröm a dánt, bár az Andersen-dolgozata szerintem szar volt, és most nem is esik olyan nagy kedvemre belefogni az Iróniába, mert mint láttam, ez nem a Vagy-vagy stílusában megírt már-már szépirodalmi munka, hanem okoskodás. Kicsit száraznak tűnő dolog. Nem mintha nem érdekelne, lehet, hogy belevágok. Közben legyűrtem Poe-tól az Arthur Gordon Pym-et, ami döbbenetesen hullaszagú volt, meg olvastam de Mant is, de róla inkább egy szót se. A Locke-citátumok érdekesek voltak... Örülök, hogy a héten csak 3 munkanapom lesz, a hónapban pedig csak 11, hiszen remélhetőleg az államalapítás ünnepén nem kell bájndereznem. Kíváncsian várom a szeptembert, de végülis a holnapi napot is, kicsit a szívemhez nőtt ez az átkozott törökbálinti lerakat!